Referátumok

Pontosságot a fizikai aktivitás és sportolás előmozdításában a több testmozgás érdekében
2020.11.12

Precision of promoting physical activity and exercise with the overreaching goal of moving more
Ozemek C, Arena R: Progr Cardiovasc Dis. 2019;62,3-8. doi: 10.1016/j..2018.12.001.

A fizikai inaktívitás nagyban rontja az egyén egészség-profilját, teret ad a kardiovaszkuláris-metabolikus betegségek kifejlődésére. A testmozgás növeli az aerob fittséget, javítja a testösszetételt, a nyugalmi vérnyomást, a cukor anyagcserét, a lipid statuszt és legalább 35 betegség kialakulását fékezi-gátolja. Ám nem mindenki reagál azonosan a különböző edzésfajtákra-programokra, ezért az edzéseket nagyobb pontossággal, egyénre szabottan kell kialakítani. A csoportátlagoktól eltérnek egyes egyének reakciói — előre nem megjósolhatóan — amiben szerepe lehet a genetikai adottságoknak. A HERITAGE Study szerint a fittségnövelő beavatkozás 25%-ban, a családi genetika 50%ban határozhatja meg az edzéshatást. A kardiorespiratórikus fittség „életjel”, a „mindenkinek szóló” álláfoglalások szerint heti legalább 150 percnyi mérsékelt-közepes, vagy 75 perc intenzív testmozgással plusz rezisztencia (erő-edzéssel) lehet közepes-jó szinten tartani. A hosszabb tartam vagy a nagyobb intenzitás — ha kalorikusan (oxigén felvételben) azonos is, különböző mérvű hatásokkal jár a vérkeringés, a cukoranyagcsere, a lipid statusz stb. mutatóira. A sprint interval edzés fele idő alatt azonos vagy nagyobb kedvező hatással van ezekre — de az azonos csoportátlagokon belül lehetnek nagy egyéni különbségek is. Egy vizsgálatban a középkorú, fizikailag inaktív személyek kisvolumenű, kisintenzitású (30 perc, VO2 max 50%), nagyvolumenű, kisintenzitású 60 perc, 50 %-os VO2max) és nagyvolumenű-nagyintenzitású ( 40 perc, 75%) mozgásprogramot végeztek. Az első csoportban sokuk fittsége nem változott, a harmadikban mindenkié javult, de nem azonos mértékben: 0,25 és 1,34 l/perc között. Hasonlóan különbözik az egyedek reagálása a zsírfelesleg csökkentésére irányuló edzések során, a mozgás és a diéta szinergetikus hatásának kihasználásával. A STRIDDE tanulmányban a nagy terhelés (heti 20 mérföld kocogás 60-80%-os VO2max-szal), a közepes (12 mérföld, 65-80%) és az alacsony energia-és intenzitású edzés (12 mérföld,40-55%-kal) közül az első: a nagy volumen és intenzitás szedte le a legtöbb zsírt a testről: 4,8 kg-t, a testtömeg az izomgyarapodás miatt csak 2,9kg-mal lett kevesebb. Azonban minden csoportban voltak ennél nagyobb és ennél lényegesen kisebb változásokkal reagáló személyek, a kompenzatórikus energia-bevitel különbözősége miatt. A különböző testtájak bőralatti zsírvastagsága is különböző mértékben vékonyodott az egyes csoportokon belül is, az egyéni válasz nem uniformis. Hasonlóak a tapasztalatok az edzésre mutatott vérnyomás-változások terén is. Pl. a 6,3/8,8 Hgmm szisztolés és diasztolés átlagos csökkenésen belül vannak „válaszolók” és non-responderek. A glykémiás dysreguláció is leghatásosabban a nagyintenzitású és nagyvolumenű edzéssel javítható a kétórás cukorterhelés adatai szerint, de mindegyik edzés-csoportban akadtak „nem-válaszolók”, akik cukorterhelése nem javult az edzésre. A lipioproteinek terén a HDL-koleszterint eltávolító kapacitása csak a nagy volumenű és intenzitású edzéssel nőtt. Nagyon lényeges az inaktívitással (üléssel) töltött idő csökkentése is. További tanulmányokkal fejlődik majd az edzéselőírások pontossága: a precision medicine.

Apor Péter dr.