Tallózás a kardiális rehabilitáció irodalmában

Közzététel: 2019. november 5.

Apor Péter dr.
Testneveléstudományi Egyetem; Országos Sportegészségügyi Intézet
Budapest

A szívbeteg rehabilitáció a világban. Az 57 szerző – hazánkból Simon Attila dr. Balatonfüred – által jegyzett közlemény (1) arról tudósít, hogy 203 országból 111-ben létezik szívbeteg rehabilitáció (54,7%), Európában 80,7%ban, Afrikában 17%ban, ezt színes térképen is láthatjuk. Egy-egy program évente 246, az 5753 program 1,6 millió beteget tud kiszolgálni, míg évente 20 millió felett van a rászorulók száma. „Ez a kapacitás nagyon csekély, nagyon sok beteg nem részesülhet a rehabilitáció kedvező hatásaiban.”

A III. fázis (ambuláns) rehabilitáció Angliában nem eléggé hatásos, emiatt sok a kritika. Például 2013-ban Sandercock és mtsai (2) 950 beteg 6-16, felügyelt edzésprogrammjától csupán 0,52 MET-nyi aerob kapacitás javulást láttak. Ezért egy strukturált III. fázisú, nyolchetes, 16 alkalomból álló, az angol előírások szerinti programot kisértek, --melynek során a pulzustartalék 40-70 százalékos intenzitásával végzendő a köredzés. Minden beteg Apple Watch pulzusórát viselt. A 67 +/_10 éves, 83%-ban férfi harminc szívbeteg pulzusszáma alatta volt a pulzustartalék 40%át képviselő értéknek (Heart Rate Reserv: a maximálisból kivonjuk a nyugalmi pulzusszámot--ha nincs mért maximum, a 220-életkor képlet jelzi azt) – de minden rehabilitációs program előtt kell(ene) vita maxima vagy tünet-határolta maximális terhelést végezni.

Egy leichesteri munkacsoport a rehabilitáció hatásosságát méri a gyaloglástávra és költségekre. A vezető halált okozó szívbetegség a koronária betegség, a halálozás 13%-át okozza. A rehabilitáció optimalizálja a kimenetelt, de a közlések a tartamról és követésről nem szoktak beszámolni. Angliában a betegek fele vesz részt ilyenben, és egy év után megszűnik a kapcsolat. Szükség lenne további ön-kezelő stratégiákra a járástáv fenntartásához, pl. a csoportos nevelés. Egy centrumban 290 beteg vesz részt egy programban, 12-48 hónappal a szíveseményük után (infarktus, angina, akut koronária szindróma). A csuklón viselt GENEActiv akcelerométerrel mérik a lépésszámot utána, majd 6 és 12 hónap múlva. A rizikó fakorokat (dohányzás, vérnyomás, lipid profil, HbA1c, testösszetétel, életminőség, fizikai aktivitás és funkció) 12 hónap elteltével kontrollálják. Az intervenciós csoport két, csoportos oktatási programon vesz részt, a kontrollok csak tájékoztató írást kapnak. Azt remélik, hogy a csoportos rehabilitációs oktatási program hatásairól és a költségekről is kellő információt kapnak. (Herring et 3)

A telerehabilitáció ígéret arra, hogy többen használják és meg is tartják a javult életvezetést — írták Brouwers és mtsai (4). Ám erre még kevés a bizonyíték, mivel nem eléggé fókuszálnak a viselkedés-változtatásra és a beteg ön-kezelő ügyességére. Az internet és video alkalmazása is ritka. 300 beteget random a centrumban vagy telerehabilitációval kezelnek. Hat közös edzés után otthon folytatják az aktivitást a koronária betegek, és heti négy napon át akcelerométerrel és szívfrekvencia-monitorral mérik a mozgásmennyiséget. A hetente feltöltött adatokat kiértékelik és video-konzultácó történik. A programot követően kérhetnek egyéni vezetést is, ha a mozgás a felére csökken. Az elsődleges mutató a fizikai aktivitás mértéke az akcelerométer és a szívfrekvencia monitor alapján. Másodlagos a fittség, életminőség, szorongás és depresszió, a beteg felerősödése (empowerment), elégedettsége és a költséghatékonyság.

(A FITT-elv a program négy fő jellemzőjére utal: Frequency, Intensity, Time (tartam), Type. A rehabilitáció folyamán a terhelést növelni kell: alapvető elv, hogy a program valamely komponensét lehetőleg edzésről-edzésre emelni kell — Referens.)

Haeny és mtsai (5) 150 szívbeteggel 36 alkalommal végeztek rehabilitációs programot, a futószalagon az edzés adott ideje során elvégzett munka növekedése volt a progresszió, a 2-12. a 12-24. és a 24.-36. edzés-alkalom között. A MET-ben kifejezett funkcionális kapacitás növekedés nagyfokban korrelált a munkavégzés növekedésével.

Hogyan lehet rávenni a betegeket az ambuláns kardiális rehabilitáció igénybevételére? A nagyon hasznos, de nem eléggé használt a rehabilitációban részvételre elsősorban a nővérek bíztató szava szemtől-szembe, vagy távolabbról. (telefon, E-mail, e-eszközök) Ez fokozza az jelentkezést—ebben egyezett meg a sokoldalú panel. (Santiago de Araújo et (7).

Mi tartja távol a betegeket az edzésen alapuló szívbeteg rehabilitációtól? Borg és mtsai (8) arról számoltak be, hogy a svéd regiszter (Swedeheart) 31 297 akut infarktus beteget tartott nyilván 2010 és 2016 között. Ezek 52 százaléka nem vett részt rehabilitációs programban. Ennek legerősebb oka a rehabilitációs centrum 16 kmnél nagyobb távolsága a lakóhelytől. További akadályok a dohányzás, korábbi stroke, bypass, PCI, diabetes, férfi nem, nyugdíjas vagy dolgozó, a helyi kórházban a további kezelés. A STEMI-n és a PCI-n vagy CABG-n átesettek szívesebben látogatják a rehabilitációs programokat.

A rehabilitációs fizikai programok szakmai alkalmassága mellett fontos, hogy az élvezeti értéke is legyen magas, hogy szívesen végezzék a betegek, a fizikai mellett a psychológiai jó közérzet is javuljon, hogy a betegek megmaradjanak a mozgásprogramok mellett. A Tai Chi az egyik hagyományos, az internetről megtanulható mozgássor, amivel színesíteni, kiegészíteni lehet az „edzést” (Conboy et 9).

Taylor és mtsai (10) a beteg jellemzői felől próbálták felmérni a legalább háromhetes rehabilitációs edzés hatásait a fizikai teljesítőképesség és az életminőség javulásában, 13 tanulmány, 3990 beteg kapcsán. Egyértelműen hatásos a terhelhetőség/teljesítőképesség és az életminőség javulása a résztvevőkön. Egy év után a 600méteres gyaloglástáv 21 méterrel hosszabb, a Minnesota Living With HF score 5,9-cel több. Nem láttak különbséget a különböző edzésprogramok hatásosságában.

Az AMI után az edzésen alapuló rehabilitáció a gyógyítás része. A csökkent ejekciós frakciójú betegek nagyobb kockázatnak vannak kitéve és ezért kevésbé küldik őket rehabilitációra. Egy tercier rehabilitációs központba öt év során küldött, AMI után a második fázis rehabilitáción túl lévő 379 beteg 40,9 százalékánál volt csökkent (50% alatti) az ejekciós frakció. A tünetmentes maximumig emelt terheléses teszt ezeken a betegeken a rehabilitáció előtt kisebb maxVO2-t és terhelés tűrésidőt mutatott, ami nagyobb mértékben javult, mint a nem csökkent ejekciós frakciójú betegeké. (Vilela 11)

Az edzéshatás nagymértékben különbözhet az egyének között — ez a szívbetegekre is áll. Vajon a nők fittsége is kevésbé nő ugyanazon edzés hatására? A nők inkább égetnek cukrot mint zsírt az edzés során, kisebb az aerob kapacitásuk és a szívműködésük kisebb mértékben nő a terhelés alatt; különböznek a szocio-ökonomiai és psychológiai céljaik, a férfiakétól eltér a VO2max, az edzésük, a morbiditásuk, a kooperációjuk. Ezeket figyelembe véve lehet hatékonyabb, jobban tűrt, tele- smartphone-alapú programokat ajánlani a számukra. (Witvrouwen 12)

Segítheti-e az edzésprogram hatásosságát a hozzá kapcsolódó psychológiai beavatkozás? A német psychológusok szerint ezt nem vizsgálták eléggé. Húsz tanulmány, 4450 koronária és szívelégtelen betegen az ilyen törekvések a csak edzés- rehabilitációval szemben mérsékli a depresszív tüneteket. Ötéves követés azt mutatja, hogy a szív-halálozás is csökken, azonban az aggódás kezelése, az életminőség, a halálozás a továbbiakban nem különbözött. (Albus 13)

Vajon javul-e a betegek életben maradási esélye, ha a családtagokat kiképezik reszuszcitációra és utána az edzésben visszaállásra? 79 családtagot voltak be, 66ról van adat. Igen gyenge alapfogalmaik voltak, amely egyenetlenül javult, de fél év után is jobb volt a kiinduláshoz képest. (Gonzáles-Salvado 14) (Nem szól a közlemény arról, hogy szükség volt-e az ismeretekre.)

A beültetett kardioverter defibrillátor hatásos a hirtelen szívhalálozás elkerülésében, de psychológiai félelmek miatt gyakori a kórházi újrafelvétel, csökkenhet a betegek munkavégző kedve és produktivitása. Segít-e ezen a rehabilitáció? Nyolc tanulmányt találtak Nielsen és mtsai (15) 2004 és 2017 között, 1730 beteg részvételével, átlagosan 12 hetes rehabilitációs idővel. Csupán egyetlen haláleset fordult elő, de a kontrol csoportban is. Súlyos mellékhatásokban, az életminőségben sem volt különbség. A VO2 max 0.91 ml/kg.perc-cel –alig — volt nagyobb a rehabilitáltakon. A tachykardia pacing, a megfelelő shock, a szükségtelen shock tekintetében sem volt különbség. Nem találtak bizonyítékot arra, hogy az ICD-vel élők rehabilitációja jelentős előnyöket hozna--ennek kiderítésére magasabb minőségű vizsgálatokra lenne szükség.

Kedvezőbb hatású-e a nagyIntenzitású interval tréning (HIIT) a koronária betegeknek a hagyományossal szemben? Csak azoknál jön szóba a HIIT, akik stabil állapotban vannak, nincsen szívtünetük az adott terhelési szinten. A nem-felügyelt edzésből nagyon gyorsan kimaradnak a betegek. A HIIT előnye a csaknem feleannyi edzésidővel elérhető nagyobb mérvű érfunkció-javulás, azonban a sokéves hatásait még nem mérhették fel, a biztonsági rendszabályok sem alakultak még ki (Quindry, 16). (Referens: ez egy „túlságosan aggódó” vélemény. A HIIT a Moderate Intensity Continuous Training-gel szemben feltehetően más élettani rendszereket – pl. a myokineket — is mobilizálja. A rövid—10-30 másodperces – terheléses szakaszokkal váltakozó hosszabb könnyű szakaszok rendszere tűnik a leginkább biztonságosnak, eltűrhetőnek és célravezetőnek.)

Mikor kezdhet edzésbe a beteg a koronária-intervenció (PTCA, PCI) után? A katéterezés akut sérülést okozhat, ami az intenzív terheléssel együtt járó átmeneti oxidatív stressz, gyulladás, endotél dysfunkció miatt veszélyes lehet. Az irodalom áttekintése azt sugallja — írták Tyfonos és mtársai (17) — hogy 4-12 hétig is tarthat a dysfunkció a katéterezés után, mindenesetre egy „szürke zóna” van 2-4 hétig, ezért csak ezt követően kezdődjék az edzés, persze a beteg állapotának megfelelően. (Referens úgy véli, hogy néhány biokémiai és funkcionűlis mutató követésével tisztázható lenne, hogy van-e szükség sokhetes óvatosságra, amely többet árthat.)

A szívelégtelenség csökkent teljesítőképességgel és életminőséggel jár, a rehabilitáció ezeken javít, kevesebb kórházi újrafelvételre kerül sor. Egy újabb — mind a csökkent, mind a megtartott ejekciós frakciójú betegekre vonatkozó – Cochrane-keresés, (44 tanulmány, 5783 beteg, legalább hathónapos követés, NYHA II-III stádium, a megtartott ejekciós frakciójú betegek is) a következőket mutatja: egyéves távon nincsen jelentős hatás a halálozásra, de a hosszabb követés halálozás- csökkentést igazol. Csökken a rehabilitáltak kórházi felvétele is kardiális ok miatt, javul a betegség-specifikus életminőségük (Minnesota-kérdőív), nő a fizikai teljesítőképességük. A kedvező hatás egyaránt jelentkezik a centrumba és az otthon végzett programok után, azok jellegétől függetlenül. (Long 18)

A dániai szívbeteg rehabilitációról Vromen és mtsai (19) számoltak be. Jelentős a különbség az edzésprogramok tekintetében. Tíz centrumban a beküldő diagnózis, a rehabilitációs célok, az edzésprogramok változatait elemezték 700 betegen. Nagy különbségek vannak az aerob edzés tartama, intenzitása, és a rezisztencia-edzés jellemzőiben is. Végeztek ugyan terheléses vizsgálatot 93,7%-ban, de ezt csak a betegek felében használták az edzésintenzitás beállítására. A diagnózis és a rehabilitáció megjelölt célja és az edzés-jellemzők között kevés volt a kapcsolat.

A pitvarfibrillációval élők rehabilitációjáról Smart és mtsai (20) kilenc közleményt találtak, 483 edzést végző és 476 kontrol személlyel. A halálozásban nem volt különbség, de javult az életminőség (SF-36), a terhelési kapacitás (VO2 max: 1,59 ml/kg.perc a különbség), a hatperces gyaloglástáv, a PFval kapcsolatos tünetek, panaszok és javultak a szívfunkciós jelek—hathónapos követés során. Jobb vizsgálatokra lenne szükség — írták.

Egy beszámoló a szegény, a technikával alig rendelkező „végekről”: Indiában egyéb eszközök híján a mozgás intenzitásának becslésére a talk tesztet (csevely-próba) népszerűsítik Saini és munkatársai (21). Ezt az egyszerű eljárást és a Borg-skála (RPE) használatát oktatjuk itthon is mind a sport-, mind a rehabilitációs edzés intenzitásának eszköz nélküli becslésére: Az első ventilációs küszöbnél –a tejsav ilyen táján lépi túl a 2 mmol/l-es „küszöböt” – a tízfokú Borg-skála 4-5-ös értéke táján — már csak rövidebb mondatokban tudunk egymással beszélgetni. A még nagyobb intenzitással — Borg 7-8 körül — végzett futás stb. már csak 1-2 szavas információk kimondását teszi lehetővé… ez az intenzitás-tartomány a 2. küszöb, innen kezdődik a tejsav meredek emelkedése az addig elért 4 körüli értékről, a légzés gazdaságtalanná válik, kialakul a légszomj. Rehabilitációs céllal — ha tünet nem korlátoz — a folyamatos, egyenletes iramú tréning az első ventillációs küszöb körüli intenzitással történjék, s ha kardiális (angina, EKG-eltérés, ritmuszavar jelentkezése, vérnyomás 210 Hgmm fölé emelkedése vagy éppen zuhanása — gyengeségérzettel, sápadással) tünet nem gátolja, olykor-olykor, félpercekre, bele-bele erősíthetünk—interval, HIIT edzésféleséget végezhetünk. A rehabilitációs program előtt ezeket, a „küszöböket” kellene mérni az edzésintenzitás beállítására, a hatás lemérésére pedig a program végén. A „maximális” értékek a betegek spiroergometriás tesztelésekor sokkal bizonytalanabul, kevésbé érhetők el, ezért a szubmaximális „küszöbértékek” javulásával, a magasabb intenzitás (Watt, sebesség) során bekövetkező jelentkezésével dokumentálhatjuk a betegek munkavégző képességének változását. A „szubmaximális” intenzitás ily módon definiálható.

Egy leichesteri munkacsoport a rehabilitáció hatásosságát méri a gyaloglásra és költségekre. A vezető halált okozó koronária betegség a halálozás 13%-át okozza. A rehabilitáció optimalizálja a kimenetelt, de a közlések a tartamról és követésről nem szoktak beszámolni. Angliában a betegek fele vesz részt ilyenben, és egy év után megszűnik a kapcsolat. Szükség lenne további ön-kezelő stratégiákra a járástáv fenntartásához, pl. a csoportos nevelés. Egy centrumban 290 beteg vesz részt egy programban, 12-48 hónappal a szíveseményük után (infarktus, angina, akut koronária szindróma). A csuklón viselt GENEActiv akcelerométerrel mérik a lépésszámot utána, majd 6 és 12 hónap múlva. A rizikó fakorokat (dohányzás, vérnyomás, lipid profil, HbA1c, testösszetétel, életminőség, fizikai aktivitás és funkció) 12 hónap elteltével kontrollálják. Az intervenciós csoport két, csoportos oktatási programon vesz részt, a kontrollok csak tájékoztató írást kapnak. Azt remélik, hogy a csoportos rehabilitációs oktatási program hatásairól és a költségekről is kellő információt kapnak. (Herring et 22)

A rehabilitációt segítő elektronika-telemedicina „apps”– fejlesztése a közeli jövő eHealth medicináját alapozza meg (Duff et. 23). A telerehabilitáció lehetőség és ígéret arra, hogy többen használják és meg is tartják a javult életvezetést — írták Brouwers és mtsai (23). Ám erre a bizonyíték még kevés, mivel nem eléggé fókuszálnak a viselkedés-változtatásra és a beteg ön-kezelő ügyességére. Az internet és video alkalmazása is ritka. 300 beteget random a centrumban vagy telerehabilitációval kezelnek. Hat közös edzés után otthon folytatják az aktivitást a koronária betegek, és heti négy napon át akcelerométerrel és szívfrekvencia-monitorral mérik a mozgásmennyiséget. A hetente feltöltött adatokat kiértékelik és video-konzultácó történik. A programot követően kérhetnek egyéni vezetést is, ha a mozgás a felére csökken. Az elsődleges mutató a fizikai aktivitás mértéke az akcelerométer és a szívfrekvencia monitor alapján. Másodlagos a fittség, az életminőség, a szorongás és a depresszió, a beteg felerősödése, elégedettsége és a költséghatékonyság.

Az otthoni rehabilitáció klinikai és költség-hatékonysága összehasonlítva a hagyományos, centrumokban végzettel: a FIT@Home tanulmány szerint a telemonitor segítségével végzett otthoni rehabilitáció egy éve azonos eredményt hozhat, mint a centrumot látogató betegek rehabilitálása. A fittség, a fizikai aktivitás szintje és az elégedettség hasonló volt mindkét csoportban, de az otthoni kissé olcsóbb. (Kraal JJ et 24)

Az orvosi felügyelettel végzett intézeti rehabilitáció drágább a betegnek és az ellátónak — kiváltja-e az otthoni? 12hetes program otthoni rehabilitáció, amihez az eszközöket ingyen kapták, táplálkozási konzultáció, dohányzás-elhagyásban segítség, stressz-feldolgozás, psychoszociális konzultáció hetenkénti telefon kapcsolat útján történt. A Life’s Simple 7, a Duke Activity Status Index, a 6perces járásteszt, az SF-36 mutatta a 12hetes program eredményét. Az egy éves követés során nem különbözött a halálozás a résztvettek-nem résztvevők között; akik végigvitték a programot, ritkábban szorultak kórházi felvételre a követő évben. Prasada et 2019 25

Mi a szívbeteg rehabilitáció hatása a szívműködés élettani jelzőire? 147 tanulmány, 1686 beteg, közülük 827 vett részt rehabilitációban, átlagosan 58 évesen. A rehabilitáltak nyugalmi pulzusszáma alacsonyabb, az ejekciós frakció nagyobb, a VO2max nagyobb mértékben nőtt, a bal kamra végdiasztolés volumene kisebb, a falmozgás jobb. Kirolos et 2019; 26.

21 tanulmány alapján: VO2peak, izomerő, izomtömeg — túlélés kapcsolata koronária betegeken: VO2 a hosszabb edzéstartammal, az izomerő a nagyobb edzésvolumennel és a fiatalabb korral, az izomhypertrófia a hosszabb edzéstartammal korrelál. A javaslat közepes intenzitás, heti 2-3 napon, 50 perc, 3x10-12 ismétlés, hét gyakorlat (izomcsoport) 14 hétig. Lee t 2019 27

Az orvosok ismeretei, felkészültségük, személyes attitüdjük befolyásolja, hogy küldik-e a betegeket rehabilitációra: Elsakr C et 2019 28

p.apor.md@gmail.com

Idézett irodalom:

1. Cardiac rehabilitation availability and density around the Globe.) EClinicalMedicine 2019 Jul, 13,31-45. doi: 10.1016/j.eclinm.2019.06.007)

2. Sandercock G, Cardoso F, Almodhy M: Cardiporespiratory fitness changes in patients receiving comprehensive outpatient cardiac rehabilitation in the UK: a multicentre study. Heart 2013;99(17):1298-9. doi: 10.1136/heartjnl-2013-304085.

3. Herring LY, Dallosso H, Chatterjee S et: Physical activity after cardiac events (PACES)—a group education programe with subsequent test-message support designed to increase physical activity in individuals with diagnosed coronary heart disease. Study protocol for a randomized controlled trial. Trials 2018;19(1):537. doi: 10.1186/s13063-018-2923-x.

4. Brouwers RW, Kraal JJ, Traa SC et: Effects of cardic telerehabilitation in patients with coronary artery disease using a personalised patent-centered web application: protocol for the SmartCare-CSD randomized controlled trial. BMC Cardiovasc Disord 2017;17(1):46. doi: 10.1186/s 1872-017-0477.

5 Haeny T, Nelson R, Ducharme J, Zuhl M: The influence of exercise workload progression across 36 sessions of cardiac rehabilitation on functional capacity. J Cardiovasc Dev Dis. 2019;6(3). doi: 10.3390/jcdd6030032.

6. Santiago de Araujo7. Santiago de Araújo Pio, Beckie TM, Varnfield M et: Promoting patient utilization of outpatient cardiac rehabilitation: A joint International Council and Canadian Association of Cardiovascular Prevention and Rehabilitation position statement. Int J Cardiol 2019 Jul 4. doi: 10.1016/j.ijcard.2019.06.064

7. Borg S, Öberg B, Leosdottir M et: Factors associated with non-attendance at exercise-based cardiac rehabilitation. BMC Sports Sci Med Rehabil 2019 Jul;11:13. doi: 10.1186/s13102-019-0125-9.

8. Conboy L, Krol J, Tomas J, Yeh GY, Wayne P, Salmoirago-Blotcher E: Tai Chi for heart attack survivors: qualitative insights. BMJ Support Palliat Care 2019 Apr. doi: 10.1136/bmjspcare-2018-001685.

9. Taylor RS, Walker S, Smart NA, Piepoli MF…Yeh GY: Impact of exercise rehabilitation on exercise capacity and quality-of-life in heart failure: Individual participation and meta-analysis. J Am Coll Cardiol 2019 Apr;73(12):1430-1443. doi: 10.1016/j.jacc.2018.12.072.

10. Vilela EM, LaDEIRAS-Lopes R, Ruivo C, Torres S.. Braga P: Different outcomes of a cardiac rehabilitation programme in functional parameters among myocardial infarction survivors according to ejection fraction. Neth Heart J 2019 Apr. doi: 10.1007/s12471-019-1269-7.

11. Witvrouwen I, Van Craenenbroeck EM, Abreu A, Moholdt T, Krankel N: Exercise training in women with cardiovascular disease: differential response and barriers—review and perspective. Eur J Prev Cardiol 2019 Mar, doi: 10.1177/2047487319838221.

12. Albus C, Herrmann-Lingen C, Jensen K, Hackbusch M, Münch N…Rauch B: Additional effects of psychological interventions on subjective and objective outcomes compared with exercise-based cardiac rehabilitation alone in patients with cardiovascular disease: A systematic review and meta-analysis. Eur J Prev Cardiol. 2019 Mar; doi: 10.1177/2§47487319832393.

13. Gonzáles-Salvado V, Abelairas-Gómez C, Gude F…Rodríguez-Núnez A: Targeting relatives: Impact of cardiac rehabilitation programme including basic life support training on their skills and attitudes. Eur J Prev Cardiol 2019 Feb Doi: 10.1177/2047487319830190.

14. Nielsen KM, Zwisler AD, Taylor RS, Svendsen JH …Berg SK: Exercise-based cardiac rehabilitation for adult patients with an implantable cardioverter defibrillator . Cochrane Database Syst Rev 2019 Feb doi: 10.1002/14651858.CD011828.

15. Quindry JC, Franklin BA, Chapman S, Humphrey R, Mathis : Benefits and risks of High-Intensity Interval Training in patients with coronary artery disease. Am J Cardiol 2019 Apr;123(8).1370-1377. doi: 10.1016/j.amjcard.219.01.008.

16. Tyfonos A, Green DJ, Dawson EA: Effects of catheterization on artery function and health: When should patients start exercising following their coronary intervention? Sports Med 2019 Mar;49(3):397-416. doi: 10.1007/s40279-019-01055-3.

17. Long L, Mordi IR, Bridges C, Sagar VA,…Taylor RS: Exercise-based cardiac rehabilitation for adults with heart failure. Cochrane Database Syst Rev 2019 Jan. doi: 10.1002/14651858.CD003331.pub5.

18. Vromen T, Peek N, Abu-Hanna A, Kemps HM: Practice variations in exercise training programms in Dutch Cardiac Rehabilitation Centers: prospective, observational study. Phys Ther 2019 Mar;99(3):266-275. doi: 10.1093/ptj/pzy140.

19. Smart NA, King N, Lambert JD, Pearson MJ, Campbell LJ, Risom SS, Taylor RS: Exercise-based cardiac rehabilitation improves exercise capacity and health-related quality of life in people with atrial fibrillation: a systematic review and meta-analysis of randomized and non-randomized trials. Open Heart 2018 Dec 20. doi: 10.1136/openhrt-2018-000880.

20. Saini M, Kulandaivelan S, Devi P, Saini V: The talk-test—A costless tool for exercise prescription in Indian cardiac rehabilitation. Indian Heart J 2018;70 Suppl 3:S466-S470. doi: 1016/j.ihj.2018.09.009.

21. Herring LY, Dallosso H, Chatterjee S et: Physical activity after cardiac evens (PACES)—a group education programe with subsequent test-message support designed to increase physical activity in individuals with diagnosed coronary heart diseaseí. study protocol for a randomized controlled trial. Trials 2018;19(1):537. doi: 10.1186/s13063-018-2923-x.

22. Duff O, Walsh D, Malone S, McDermott L, Furlong B, O’Connor N, Moran K, Woods C: MedFit App, a bevior-changing, theoretically informed mobile app for patient self-management of cardiovascular disease: user-centered development. JMIR Form Res 2018;2(1):e8. doi: 10.2196/formative.9550.

23. Brouwers RW, Kraal JJ, Traa SC et: Effects of cardic telerehabilitation in patients with coronary artery disease using a personalised patent-centred web application: protocol for the SmartCare-CSD randomized controlled trial. BMC Cardiovasc Disord 2017;17(1):46. doi: 10.1186/s 1872-017-0477.

24. Kraal JJ, Van den Akker-Van Marie ME, Abu-Hanna A et: Clinical and cost-effectiveness of home-based cardiac rehabilitazion compared to conventional, centre-based cardiac rehabioitation: Results of the FIT;@Home study. Eur J Prv Cardiol 2017;24(12):1260-73. doi: 10.1177/204787317710.

25.Prasada S, Rambarat C, Winchester D, Park K: Implementation and impact of home-based cardiac rehabilitation in a Veterans Affair Medical Center- Mil Med 2019 Oct 28. pii: usz366.

26. Kirolos I, Yakoub D, Pendola F et: Cardiac physiology in post myocardial infarction patients: the effect of cardiac rehabilitation programs—a systematic review and update meta-analysis. Ann Transl Med 2019 Sep 7(17):416. doi: 10.21037/atm.2019.08.04.

27. Lee J, Lee R, Stone AJ: Combined aerobic and resistance training for peak oxygen uptake, muscle strength, and hypertrophy after coronary artery disease: a systematic review and meta-analysis. j Cardiovasc Translat Res 2019 Oct doi: 10.1007/s12265-019-09922-0.

28. Elsakr C, Bulger DA, Roman S, Kirolos I, Khouzam RN: Barriers physicians face when referring patients to cardiac rehabilitation: a narrative review. Ann Transl Med. 2019 7)17):414. doi: 10.21037/atm.21037.07.61.

Apor Péter dr.




Vissza a Referátumok oldalra


Adatkezelési tájékoztató

Kövessen minket a Facebookon!