A J-szindrómák, mint a malignus aritmiák okai

Közzététel: 2020. február 10.

J-wave syndromes as a cause of malignant cardiac arrhythmias
Di Diego JM és Antzelevitch C. (Lankenau Inst, Wynnewood PA): Pacing Clin Electrophysiol 2018 July; 41(7):684-699. doi: 10.1111/pace.13408.

Di Diego és a témával évtizedek óta foglalkozó Antzelevitch (2018) közleménye tekinti át a kérdést… A J-hullám az R leszálló ágába ágyazottan, vagy attól többé-kevésbé elkülönülve, olykor mint ST-szegment eleváció a hirtelen szívhalál, a rosszindulatú aritmiák előre jelzője. Egyik speciális morfológiai formája a Brugada szindróma (1992 óta ismert), egyébként a felszíni EKG eltérések alapján J-szindrómáknak nevezik ezeket. A (szélesebb) R egy kis hajlatával (slur) mehet át a J az ST-be, vagy az R és az ST eleje között egy kis csomócska (knotch) képét adja. Erről csak a 2000-es években bizonyosodott be, hogy korántsem jóindulatú jel: az ER minta polymorf kamrai tachykardia-fibrilláció hajlamot jelez, a hirtelen csecsemőhalált is okozhatja. A J-szindróma három formája közül a Brugada-típus mellett az I. Típus a domborúan ívelő, 2 mm-nél nagyobb ST szegment eleváció legalább két jobboldali precordiális elvezetésben. A 2. Típus a V1-3 közül legalább két precordiális elvezetésben fél-, de inkább két mmnél magasabb, nyereg-ülésre emlékeztető, homorú ST-emelkedés nem Brugada, hacsak láz vagy só-hőterhelés hatására nem válik 1. típusúvá. A 3. típusú ST-emelkedés akár homorú típus vagy nyereg-ülés formájú de 1 mm-nél nem nagyobb — ez nem Brugada. A korai repolarizációs 1. vagy 2. EKG minta egészséges fiatal, fekete személyeken, sportolókon nem ritka.

A korai repolarizációt jelzi az R lemenő szárán a slur vagy a knotch. A J kezdete a J0, a csúcsa Jp ha legalább 0,1 mv két vagy több egymás melletti elvezetésben látható a V1-3 kivételével és a QRS nem szélesebb 120 ms-nél — ott mérve, ahol nincs slur vagy csomó. Vagyis az ERP jellemzői a kis J-hullám, J0 emelkedés, és lejtő vagy csomó mint JT látható a QRS végén, vagy JT emelkedés a laterális (Type 1), az infero-laterális (Type 2) vagy az infero-laterális plusz precordiális elvezetésekben is (Type 3).





Ha nem látjuk a jellemző képet, de polymorf tachykardia vagy fibrilláció, reszuszcitáció, családi terheltség ébreszt gyanút, gyógyszeres provokációt lehet alkalmazni. A Na-csatornablokkolók a Brugada jeleket nem változtatják, csak a korai repolarizációt — lásd: www.brugadadrugs.org. a korai repolarizáció J-amplitudót csökkentik. Sanghai Score sisztémát javasolnak az elkülönítő diagnosztikára.

A J hullám a laterális elvezetésekben EKG-n nem jelent „nagy kockázatot”, csak a fenti kritériumok esetén, felszálló ST elevációval sem, de az alsó vagy az alsó-laterális elvezetésekben jelző értékű, különösen ha lapos vagy lefelé menő ST szegmenttel társul. A típusos Brugada szindróma Európában és az US-ban ritka (0-0,1%), de a 0,2 mmnél nagyobb J0 eleváció 0,6-6,4%ban előfordul Európában.

ST szegment emelkedést okozhat a jobb szárblokk, a pectus excavatum, az ARVC, a bal leszálló koronária ág elzáródása vagy a jobb koronária conus elágazása, ami a RVOT-ot látja el — a jobb kamra kiáramlási pályájának azt a területét, amelyből az ingerület indul. Gyógyszerek és anyagcsere-állapotok sora okozhat hasonló EKG eltéréseket — ezek összefoglalását adja a közlemény, a genetika részletes ismertetését, megmutatja a sejten belüli anyagcsere- és ion-folyamatokat, a kezelés lehetőségeit (ICD, pacemaker, radiofrekvenciás abláció, gyógyszerek — a quinidin az alap) és hatalmas irodalmat sorol fel.

Apor Péter dr.




Vissza a Referátumok oldalra


Adatkezelési tájékoztató

Kövessen minket a Facebookon!