Paroxizmális szupraventrikuláris tachykardia hemodinamikai hatásai egy állóképességi sportolón a terheléses vizsgálata közben

Közzététel: 2020. január 15.

Zimmermann P, Lutter C. (christoph.lutter@googlemail.com): BMJ Case Rep 2019;12:e231659. doi: 10.1136/bcr-2019-231659.

A hatvanéves, heti 10-15 órát futó-úszó-bicikliző triatlonista (188 cm, 92 kg) szokatlan tünetek: intermittáló légszomj, szívdobogás-érzés miatt került vizsgálatra. Korábban isthmus-abláció történt pitvari flutter miatt. Az echokardiográfia normális kamrát (42 mm), 11 mm-es septumot, 21 cm2-es bal pitvart, 55%-os ejekciós frakciót mutat — semmi kóros. Biciklin terhelése során 250 Wattnál paroxizmális szupraventrikuláris tachykardia lépett fel. A spiroergometriás grafikonon az oxigén-pulzus rohamos esése látható, a terhelés maximumán nem alakult ki oxigén-plató-jelenség. A terhelés után hamar visszatért a sinus ritmus, megszűntek a panaszai. A kismértékben nagyobb pitvar — feltehetően fibrózis is lehet — idegi impulzusok, a szívizomsejtek fokozott érzékenysége a hormonokra elég gyakran látott kép a veterán sportolókon. A paroxizmális pitvarfibrilláció és az abláció után is visszatérő paroxizmusok elég gyakori kép az idősebb állóképességi sportolókon.

Apor Péter dr.




Vissza a Referátumok oldalra


Adatkezelési tájékoztató

Kövessen minket a Facebookon!