Testmozgás és pitvarfibrilláció: némi jó és némi rossz hír

Közzététel: 2019. október 13.

Exercise and atrial fibrillation: some good news and some bad news
Shamloo A. S. és mtsai; e-mail: Sepehria871@gmail.com. Herz Zentrum, Univ. of Leipzig. Galen Medical Journal 2018;7:e1401.

A pitvarfibrilláció gyakoriságát 1-2%-ra teszik, de bizonyosan több lesz az öregedő társadalmakban. A rendszeres és elegendő testmozgás óvja a kardiovaszkuláris-metabolikus egészséget, akár 30-50 százalékos halálozás-csökkenést nyújtva, de evidenciák szólnak emellett, hogy az extrém terhelések a pitvarfibrilláció (PF) kiváltó faktorai lehetnek (Mont L et: Europace 2017;19(1):139-63), míg az általános népességben a testmozgás véd a PF ellen (Brandes A et: Arrhythm Electrophysiol Rev 2018;7(2):118). Erről legalább negyven közlemény jelent meg. Mintegy tíz közlemény arról tudósít, hogy a mérsékelt-közepes fizikai aktivitás csökkenti a PF esélyét, míg néhány közlés az ellenkezőjét írta. 16 ezer személyen az intenzív testedzés heti 5-7 napon az 50 éves kor alatt gyakorítja a PF fellépését, míg a kevesebb edzés és az idősebb kor esetén ez nincsen így. Svéd tanulmány is hasonlót közölt, de ott az idősek napi biciklizése-kocogása ritkította a PF fellépését — s ezt más közlések is megerősítették. Ázsiai népességben – 375 ezer személyen! — a nem-intenzív testedzés-mozgás ritkította a PF felléptét. A jobb fittség 30-60 százalékkal csökkenti a PF esélyét 5-19 éves követés során. Egy MET-nyi különbség 7%-os esély-különbséget jelent a PF-ra. Másrészt az intenzív edzés elősegítheti a PF felléptét, a kapcsolat tehát U vagy J-alakú (Calvo N et: Europace 2016;18(1):57-63). A sífutók, evezősök, országúti kerékpározók körében 20 százalékkal gyakoribb a PF (Brandes A et: Arrhythm Electrophysiol 2018;7(2):118—de ennek ellentmondó közlemény is jelent meg. A fizikailag aktív és a teljesen inaktív személyek/csoportok összevetése a szóba jövő mechanizmusokra utalhat: A sportolás a pulmonális erekből ektópiás inger-keletkezést válthat ki; megváltozhat a pitvar érzékenysége a terhelés alatt a szubsztrátokra, a myokinekre; nő az autonóm aktivitás, kitágulnak a pitvarok, fibrózis alakulhat ki a terhelés-kiváltotta aldoszteron emelkedés miatt, a pacemaker sejtek ioncsatornái változhatnak, a sejtek közti kapcsolat romolhat, kollagén szaporodhat fel. Másrészt a fizikai aktivitás hiánya gyulladást, oxidatív stressz állapotot idéz elő, pitvari átépüléssel, autonóm diszfunkcióval. Az inaktivitás növeli az obezitás, a diabetes, a hypertónia, az alvási apnoe esélyét, romlik az érfunkció. A megfelelő testmozgás kedvező változásokat idéz elő a szív strukturájában, az érfunkciókban, az anyagcserében… Bizonyos, hogy a testmozgás és a pitvarfibrilláció fellépte nem lineáris kapcsolatban vannak — tovább érdemes kutatni a kérdést. Addig is: a heti legalább 150 perc aerob testmozgás mindenkinek előnyös — az izomerő és a metabolikus aktivitás őrzésére rezisztencia gyakorlattal kiegészítve.

Apor Péter dr.




Vissza a Referátumok oldalra


Adatkezelési tájékoztató

Kövessen minket a Facebookon!