A koronáriabetegek kilátásai a mozgásprogramokban részvételre

Közzététel: 2019. február 18.

Coronary Artery Disease Patient Perspectives on Exercise Participation
Campkin Lisa M. et: J Cardiopulm Rehab Prev. 2017;37(5):305-17. doi:10.1097/HCR13nulla195.

Az infarktus utáni rehabilitáció nagyon hasznos az újabb esemény és a halálozás elhárítására, ennek ellenére az edzésprogramokban kevesen vesznek részt. Ezerféle oka van ennek — ezeket tekintik át a Szerzők.

Az infarktust túlélt személyek mintegy egyötöde egy éven belül meghal, a többiek esélye az öt éven belüli reinfarktusra 13-39% között van. Az eseményt követő rehabilitációs edzés 20-25 százalékkal csökkenti az összes és a kardiovaszkuláris mortalitást és a reinfarktust. Annak ellenére, hogy biztonságos és hatásos rehabilitációs programokat kínálnak, a részvétel ezekben csak 10-24%, és aki részt is vesz ezekben, fél év múltán elhagyja a testmozgást. Neubeck és mtsai 2011-ben ezt vizsgálva szisztémás és szerviz-szintű korlátokat és segítő tényezőket írtak le (Eur J Prev Cardiol 2011;19:494.): küldik-e az orvosok a beteget, jó-e a kapcsolat a rehabilitációs csoportokkal, téves elképzelések, utazás, parkolás, nyelvi nehézségek (Kanada!), a betegek tájékozatlansága a rehabilitációról. Ez a mostani áttekintés 118 közleményből válogatott 12-t foglalt össze. Ezek többsége a hagyományos centrum-alapú, egy az otthoni és egy az online program. Egyrészük kínált dohányzás-elhagyást segítő és diétás oktatás lehetőséget is. A COREQ 32-tételes minőségi ellenőrző listája alapján egyik közlemény sem ütötte meg a magas színvonalat.

Az intrinzik tényezők fizikai, szellemi és érzelmi csoportba sorolhatók. A mozgás korlátozottsága, a COPD objektív akadály, de a félelem a testmozgástól, a vélekedés hogy „a testmozgás további kárt tesz a szívben”, a félelem a meghalástól…csupa olyan tényező, amelyet psychológiai és pedagógiai módszerekkel kell áthidalni. A külső behatások a tanács, a támogatás, a függés és a késztetés, mindegyikben a családnak, a barátoknak, a szakembereknek, az élettársnak van döntő hatás. Bátorítás, együttérzés, tényleges kisérés, együtt-csinálás, az eredmény elismerése segíti a beteget. Az odautazás, az időjárás, a személyes biztonság érzése segít vagy gátolhat. Gondot okozhat a férfi-nő közös edzés, a vallási-kulturális különbség.

Át kell gondolni a belső, a külső és a kulturális faktorokat az eredményes rehabilitációs program tervezésekor, a családot, a barátokat, a beteg munkatársait is mozgósítani kell vagy lehet a program eredményessége érdekében.

Apor Péter dr.




Vissza a Referátumok oldalra


Adatkezelési tájékoztató

Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!