Nagyintenzitású interval edzés a megtartott kamrafunkciójú koronária betegeken

Közzététel: 2018. július 6.

High Intensity Interval training in patients with preserved ventricular function
Nebel R, Bjarnason-Wehrens B (roland.nebel@mettnau.com): Dtsch Ztschr Sportmed 2018, 69(6):206. doi:10.5960/dzsm.2018.331.

Európában az összes haláleset 45 százaléka kardiovaszkuláris okból történik, évi 210 milliárd EU költséget okozva. A hatékony megelőző és rehabilitációs tevékenység mind a humán, mind az anyagi oldalról nagyon fontos. Mivel a (bármely okú) halálozás esélye csökken, ha a fittség (aerob kapacitás; maximális oxigén felvevő képesség) nő/nagy, a minden életkorban klinikailag igazolt hatású, költséghatékony fizikai edzés szerepe elengedhetetlen. A szívbetegek aerob kapacitásának növelése 1 ml/kg.perc értékkel 8-17%kal csökkenti az összhalálozást a férfiakon és 10-14%kal a nőkön, 10-16%kal a kardiovaszkuláris halálozást. Egy MET-nyi javulás (3,5 ml/kg.perc) a három hónapos rehabilitációs programok típusos hozadéka, 25 százalékos mortalitás csökkenéssel jár.

Az interval edzés a terheléses és a (relatív) pihenőszakaszok váltakozása. A versenysportban a szupramaximális – negyed-fél — többperces szakaszok — anyagcsere terhelését lazább irammal oldják fel. A rövid intenzív terhelés főleg az erekben, az endotél funkcióban és az izomzatban vált ki adaptív változásokat, az ismétlődés és a közti szakaszok a kardiopulmonális-metabolikus alkalmazkodást serkentik. A „nagy intenzitás” az aerob kapacitás 90% körüli kihasználását jelenti, míg a „folyamatos, mérsékelt intenzitású” (Moderate Intensity Continuous Training) az 50-60 százalékos aerob kapacitással történik — ha tünet nem késztet az intenzitás mérséklésére. Mintegy tíz esztendeje a stabil állapotú koronária betegek Aerob Interval Edzése: 3-4 perces intenzívebb és kisebb nehézségű szakaszok váltakozásával, majd a High Intensity Interval Training: 20-30 másodperces nagyintenzitású és 30-120 másodperces alacsony iramú testmozgás váltakozásával növelik a betegek aerob kapacitását. Az előny a sokak számára kevésbé egyhangú edzés, amely kb. egyharmaddal rövidebb össz-edzésidő alatt jár ugyanannyi oxigén/energia felhasználással — ami az edzőhely, az eszközök jobb kihasználhatóságát teszi lehetővé.

Az irodalomból megismerhető edzéshatás-adatokat kétoldalas táblázat foglalja össze, egy másik oldalnyi adathalmaz az egyenletes és az interval-edzés összehasonlítását mutatja be. Az említett pozitívumok mellett az áttekintés nem támogatja a HIIT alkalmazását az alacsony fittségű, idősebb személyeken. Szorosabb felügyeletre van szükség a HIIT-edzéskor. Sokéves utókísérésről alig olvasható adat. 59 tétel irodalom teszi különösen értékessé a közleményt.

A 216. oldaltól következő cikkükben (A nagyintenzitású interval edzés a krónikus szívelégtelen, csökkent ejekciós frakciójú koronária betegeken) a Szerzők az irodalmi közléseket 2017 végéig követve, 51 közleményt idéző áttekintésükben a HIIT szerepét úgy interpretálják a Szerzők, mint a stabil állapotú, az egyenletes iramú mérsékelt-közepes intenzitású terheléseket jól bíró betegek aerob fittségének további emelésére szóbajövő edzésmódot a rehabilitáció 2. és a 3. fázisában. A korábbi — 10-15 éves — kezdeti lelkes tapasztalatok a gyorsabb és nagyobb mérvű fejlődést tartották a HIIT egyik előnyének, de az újabb, a nagyobb esetszámmal szerzett tanulságok ezt nem erősítik meg. Az edzésmunka színesítése és a rövidebb edzésidő alatt teljesülő ugyanakkora energia/oxigén felvétel viszont a HIIT-et támogatja. A rehabilitáció alapszabályainak betartásával a HIIT nem fenyeget nagyobb kockázattal, de szorosabb felügyelet szükséges. Hosszabb utánkövetésre még nem került sor, az egyéves követés a SMARTEX-HF sokközpontú tanulmányokban valósult meg.

Apor Péter dr.




Vissza a Referátumok oldalra


Adatkezelési tájékoztató

Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!