Szívelégtelen betegek rehabilitációs edzése – diszkrepancia az evidencia és a gyakorlat között

Közzététel: 2016. október 26.

Leitliniegerechtes Training bei Herzinsuffizienz in der Phase III Rehabilitation-Diskrepanz zwischen Evidenz und Praxis
Laszlo R és mtsai (Universitatsklinik Ulm; roman.laszlo@uniklinikum-ulm.de): Dtsch Ztschr Sportmed 2016;67(10):229.

A 2016 tavaszán megjelent Európai útmutató (Ponikowski P et: Eur Heart J 2016;37:2129-2200) a stabil, krónikus szívbetegek ambuláns (3. fázisú) rehabilitációjáról rögzíti, hogy Ia erősséggel javítja a betegek terhelhetőségét, a tüneteit, életminőségét, csökkenti a hospitalizációt és a mortalitást. Az állóképesség javítását már évtizedek óta szorgalmazzák a német javaslatok. A szív szisztolés és diasztolés funkciózavara mellett felismerték a vázizomzat erejének és metabolikus működésének gyengeségét is, melynek megszüntetésére a rezisztencia-edzés is a rehabilitáció részévé vált. Az állóképességi edzésre a gépek (kerékpár) általában rendelkezésre áll, de az erőfejlesztés gépi feltételrendszere hiányzik. A saját testsúly, a kézi súlyzók, a Thera-Band nem jelent elegendő edzésingert. A csoportok teljesítőképessége igen heterogén, egyéni programokra lenne szükség, amit a húszfős csoportokban nem lehet megoldani a 8-8,5 Euro finanszírozással. Szükség lenne gyakrabban az egyéni terhelhetőség mérésére—teljesítményélettanban járatos kardiológus/sportorvos közreműködésére, jobban kiképzett gyakorlatvezetőkre.

Referens: Ich möchte Ihre Sorge haben—bár csak annyi gondunk lenne, mint nekik


dr. Apor Péter




Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!