Versenysport és pitvarfibrilláció

Közzététel: 2016. október 26.

Competitive sports and atrial fibrillation
Laszlo R, Steinacker JM (University Hospital Ulm: roman.laszlo@uniklinik-ulm.de): Dtsch Ztschr Sportmedizin 2016;67(10):237.

A leggyakoribb aritmia az állóképességi sportolók között. A nem-koordinált pitvari inger 4-600/perc frekvenciáját az atrioventrukuláris csomó megszűri, de a szabályozatlan vezetés a kamrákat abszolút aritmiára készteti. A fajtái: első fellépése után, ha 48 óra alatt spontán nem szűnik, antikoaguláns kezelés szükséges a CHA2DS2-VASc Score szerint. A perzisztáló PF egy hét után is fennáll, gyógyszeres vagy egyéb kardioverziót igényel. Egy év után is kezdhetünk ritmusszabályozó kezelést. Permanens, a beteg által elfogadott PF. „Lone” a PF, ha nincs klasszikus rizikófaktor: kor, dohányzás, diabetes, balkamra hipertrófia, hypertónia, szívelégtelenség, postinfarktus, billentyűbetegség (mitrális elégtelenség). Tünetmentes is lehet a PF, véletlen vezethet a diagnózishoz.

A bal pitvar tágulása, volumenterhelése és a vagotónia a sportolókon a PF gyakoribb jelentkezéséhez vezet. Calvo a nemsportolókhoz képest a veterénokon a PF előfordulásának esélyét 2,87-8,80 közé tette (Br J Sports Med 2012;46:i37), Abdulla 5,29re (Europace 2009;11:1156), míg a Vasaloppeten (90 km sífutás) részt vettek körében csak 1,9 (Andersen et Eur Heart J 2013;34:3624. Ezek „lone” fibrillációk, de a sportolók körében a kissé több alkohol fogyasztás is szerepet kaphat ebben.

Az európai (Eur J Cardiovasc Prev Rehabil 2006;13:475- és az amerikai (JACC 2015;66:2412) ajánlásait táblázatban összegzik a Szerzők. (Anabolikus steroidok hajlamosítanak PFra.) Ha kezelhető az ok (hyperthyreoidizmus, hypertónia), a kezelést követő két hónapos normál ritmus esetén kezdhető az edzés és egyéves követést javasoltak. A ritka paroxizmusok esetén 3 hónapos sinus-ritmus után sportoljon újra a személy, „pill in the pocket” , bevétel után a kétszeres felezési időt ki kell várni. Ha nincs strukturális szívbetegség, pre-excitációs szindroma, a PF nem életet fenyegető állapot. Ha kellemetlen tünetet okoz, Ca-csatorna bénítók stb próbálható—a beta-blokkolókat rosszul tűrik és dopinglistán vannak. Fennálló tünetek esetén az invazív kezelés jön szóba, amely a sportolókon is annyira hatásos, mint a populációban.

Az amerikai álláspont a jól tűrt PF esetén (pajzsmirigyfunkció, EKG, echo, gyógyszerszedés kérdezése) versenysportot engedélyez. Az antikoagulációra a normáls populáció szabályai vonatkoznak, de kontakt sportok a vérzésveszély miatt ellenjavalltak. Az ablációt tartják a megfelelő antiaritmiás eljárásnak.

Sok tisztázatlan része van ezeknek az ajánlásoknak. Mi a stabil sinus ritmus?—a 24órás Holter kevés a diagnózishoz; a sportoláshoz visszatérés időintervalluma kérdéses; stressz-EKG szükséges lenne minden esetben, az egyéb rizikófaktorok kiszűrése miatt is; pajzsmirigyfunkciót mindig kell nézni; a veteránok rizikóját a korábbi vizsgálatok túlbecsülték. -A veteránokon a "lone” PF kockázata—egyéb kockázati faktor nélkül—igen csekély lehet a valóságban, de mindenképen nagyobb a sportolás szívet- érrendszert védő, 25-40 százalékos hatása: „inkább kapjak pitvarfibrillációt mint infarktust”.

Az egyedi elbírálás, a minél több körülmény figyelembe vétele felé terelődik a pitvarfibrilláló sportolók ellátása.


Apor Péter dr.




Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!