A nagyintenzitású interval edzés gyógyászati alkalmazása, 2016

Közzététel: 2016. október 17.

Mini-áttekintés

Apor Péter dr.
Sporttudományi Egyetem, Budapest, Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest

A szívbetegek rehabilitációs célú testmozgás-programmjának a mintegy négy évtizedes története az egyenletes iramú, enyhe-közepes intenzitású aktivitásokról szólt: gyaloglás (kocogás), az aerob kapacitás felét jelentően meg nem meghaladó intenzitással végzett biciklizés, gyalogtúrázás, tartós úszás javítja az egészség-tényezőket és az életkilátásokat az életmód változtatás (dohányzás elhagyás, testsúlykontroll, psychés rendezés) és a megfelelő gyógyszerszedés által elérteken túl. Ezek segítségével hamarabb nyeri vissza a személy a fizikai terhelhetőségét, az aktívak körében 20-30 százalékkal kisebb a kórházi újrafelvétel, a halálozás. A mozgásprogramok hatásának objektív mércéje a személy aerob kapacitásának (maximális oxigén-felvevő képességének, kardiorespiratórikus fittségének) növekedése. A fittség mértéke önmagában prognosztikus faktor: a magasabb fittségű személy - bármely kórállapottal is bír - hosszabb életre számíthat. A fittség mértéke a megbetegedések rizikóját befolyásoló tényező (in Szőts 2012).

Mintegy másfél évtizede a rezisztencia-edzés óvatos alkalmazása egészíti ki az aerob programot. Erre nem csak a mozgásprogram kivitelezhetéséhez szükséges erő megszerzése, a napi élet segítése késztet, hanem a „metabolikusan aktív izomtömeg” megszerzése. („A zsírok és szénhidrátok az izomban égnek el.”). Éppen a diszlipidémia és a glukóz-anyagcsere javításában tapasztalható a rezisztencia-edzés kedvező additív segítsége (egészséges és beteg személyeken egyaránt, szarkopéniásokon feltétlenül). Persze alapvetően fontos megtanítani, hogy a mozgásokat préselés nélkül kivitelezzük - nemcsak a hypertóniások körében.

A belbeteg-rehabilitáció (és prevenció) terén most a „nagyintenzitású interval edzés (High Intensity Interval Training: HIIT) az újdonság. A futók, a sportolók az 1950-es évektől alkalmazták ezt az edzésmódot, az 50-es évek világverő magyar középtávfutói vitték sikerre az Iglói Mihály testnevelő-edző módszerét. Az elv: fél-néhányperces nagyintenzitású, az aerob kapacitást megközelítő terhelést hasonló tartamú vagy kissé hosszabb passzív vagy kisterhelésű pihenőszakasz követi. Időegység alatt az interval edzéssel nagyobb oxigén felvétel, nagyobb kardiometabolikus edzésimpulzus érhető el, mint az egyenletes iramú terheléssel, így mintegy 30-40%kal rövidebb idő alatt azonos edzésimpulzust kap a személy. A félelem az intenzitás-okozta komplikációktól az eddigi tapasztalatok nyomán elmúlt. Egyöntetű az irodalom tanúsága arról, hogy kedvezőbb az interval-edzés hozadéka a fittség (VO2max) növekményben és azonos vagy még jobb a rizikó-faktorok mérséklésében. Nem csak a betegek, hanem az egészséges felnőttek és a serdülő-fiatal korosztály is eredménnyel használhatja a HIIT-t - amely a (labda)játékok, a legtöbb fiatalkori fizikai tevékenység természetes formája.

Néhány friss információ: HIIT előnyös a kardiometabolikus egészség fenntartásában és a glukóz-kontrollban (Cassidy S. és mtsai 2016;) a HIIT üdvös hatású a nagyobb kardiovaszkuláris rizikóval bírók számára (Fleg JL 2016); hasznos a kardiovaszkuláris megelőzésben (Hussain és mtsai 2016); HIIT alkalmazható a sportolótól a betegig (Koichira és Hideo, 2016); HIIT a koronária-betegeknek (Gaida et 2016; Ribeiro et 2016; Nigam et 2016; Liou et 2016); gyorsabb és hatásosabb a kövéreknek (Garcia-Hermoso et 2016); az 1 és kétperces HIIT azonosan csökkenti a kövérek testzsírját (Smith-Ryan et 2016); hatásos az inzulin rezisztenciában (Jelleyman et 2016); hatásos a vaszkuláris funkciókra (Ramos et 2015, Fallahi et 2015); a postprandiális hyperglikémiában (Little és Francois 2014); kétszer hatásosabb az egyenletes edzéssel szemben az életmódból fakadó kardiometabolikus rizikóra (Weston et 2014), és persze kitűnő a fiataloknak (Costigan et 2015, Engel és Sperlich 2014).


Idézett források:
1. Szőts G (szerk). A fittség mértéke mint a megbetegedések rizikóját befolyásol tényező. M. Sporttudományi Füzetek-IV, 2012, Akadémiai Kiadó. Benne: Apor P: A cardiovascularis rizikó kapcsolata a fizikai aktivitással és a fittséggel: pp 9-23.
2. Cassidy S, Thoma C, Houghton D, Trenell MI: High-intensity interval training: a review of its impact on glucose-control and cardiometabolic health. Diabetologia 2016 Sep 28.
3. Fleg JL: Salutary effects of high-intensity interval training in persons with elevated cardiovascular risk. F1000Res.2016 Sep 5;5. pii:F1000 Faculty Rev-2256.
4. Hussain SR, Macaluso A, Pearson SJ: High-intensity interval training vs. moderate-intensity continouos training in the prevention/management of cardiovascular disease. Cardiol Rev 2016 Aug 18
5. Koichiro A, Hideo M: Potential universal application of high-intensity interval training from athletes and sport lovers to patients. Keio J Med 2016 Aug 8.
6. Gayda M, Ribeiro PA, Juneau M, Nigam A: Comparison of different forms of exercise training in patients with cardiac disease: where does high-intensity interval training fit? Can J Cardiol 2016;32(4):485-94.
7. Ribeiro PA, Boidin M, Juneau M et: High-intensity interval training in patients with heart disease: Prescription models and perspectives. Ann Phys Rehab Med 2016 Jun 23, pii: S1877-0657(16)30036-7.
8. Nigam A: Comparison of different forms of exercise training in patiets with cardiac disease: where does high-intensity interval training fit? Can J Cardiol 2016;32(4):485-94.
9. Liou K, Ho S, Fildes J, Ooi SY: High-intensity interval versus moderate intensity continuous training in patients with coronary artery disease: a meta-analysis of physiological and clinical parameters. Heart Lung Circ 2016;25(2):166-74.
10. Garcia-Hormoso A, Cerrillo-Urbina AJ, Herrera-Valenzuela T et: Is high-intensity interval training more effective on improving cardiometabolic risk and aerobic capacity than other forms of exercise in overweight and obese youth? A meta-analysis. Obes Rev 2016;17(6):531-40.
11. Smith-Ryan AE, Trexler ET, Wingfield HL, Blur MNM: Effects of high-intensity interval training on cardiometabolic risk factors in overweight/obese women. J Sports Sci 2016;34(21):2038.
12. Jelleyman C. Yates T, O,Donovan et: The effects of high-intensity interval training on glucose regulation and insulin resistance: a meta-analysis. Obes Rev 2015;16(11):942-61.
13. Ramos JS, Dalleck LC, Tjonna AE et: The impact of high-intensity interval training versus moderate-intensity continouos training on vascular function: a systematic review and meta-analysis. Sport Med 2015;45(5):679-92
14. Fallahi A, Gaeini A, Shekarfroush S, Khoshbaten A: Cardioprotective effets of high intensity interval training and nitric oxyde metabolites. Iran J Public Health 2015;44(9):1270-6.
15. Little JP, Francois ME: High-intensity interval training for improving postprandial hyperglycemia. Res Q Exerc Sports 2014;85(4):451-6. doi: 10.1080/02701367.2014.963474.
16. Weston KS, Wisloff U, Coombs JS: High-intensity interval training in patients with lifestyle-induced cardiometabolic disease: a systematic review and meta-analysis. Br J Sports Med 2014;48(16):1227-34.
17. Costigan SA, Eather N, Plotnikoff RC et: High-intensity interval training vs moderate-intensity continous training for improving health-related fitness in adolescents: a systematic review and meta-analysis. Br J Sports Med 2016;49(19).1253-61.
18. Engel FA, Sperlich B: Hoch-intensives Intervaltraining mit Kindern und Jugendlichen in Nachwuchsleitungssport. Wiener Med Wochenschr 2014;164(11-12(:228-38.

p.apor.md@gmail.com




Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!