Dr. Apor Péter: Pacemaker biztonságosság és távfutás

Közzététel: 2010. február 19.

A pacemakert viselő személyeket a kontakt—ütközéssel, ütéssel járó—sportoktól eltanácsoljuk, de vajon a maratoni típusú futások, kerékpározások során hogyan működik az eszköz? Nincs olyan indok, ami miatt ne futhatnának a különben fitt, egészséges emberek.

Kilenc olyan személyt találtak a mintegy 35000, pacemakert viselő holland személy között, akik hosszú távú futást végeztek. Őket nyerték meg, hogy egy volt Olimpiai Bajnok edző, három, a futásban szintén jártas kardiológus és a Metronics cég szakembereivel elvégezzék a tesztelést. Kilenc hónap során 1-2 ezer kilométeres futóedzéssel készültek a teljes vagy a félmaratonra.

Koruk 24-58 év között volt. Az indikációk: SSS + PAF egy, AVB három, Asystole négy, AF + abláció egy személyen. Hat sportolóba DDDR, háromba WIR készüléket ültettek be.

A maratoni távot 148-153 közötti, egyenletes pulzusszámmal futják, a finisben kissé magasabbal. A vizsgálatban részt vevő pacemakert viselők és a vizsgálók is a 2001-es Amsterdam Maratonon indultak, Polar pulzusmérőt és ChampionChip-et viseltek—ez utóbbi a cipőtalp alatt elhelyezve az egyént azonosítva a futásidő mérésében működik közre. Előzetesen tesztelték a készülékeket, hogy nem zavarják-e a pacemakert. Egy sportolónál az edzések során 2:1-es AV blokk alakult ki, nála 180-ra állították át a pacemaker felső határt. A többieknél is 170-180-as határt állítottak be.

Láthatjuk a 24 éves futó pulzusgörbéjét a futás során: 150-165 közötti, teljesen szinusz ritmust mutat, gyors restitúcióval. Ő a 10-14 másodperces, ismétlődő aszisztolés ájulások miatt kapta a beültetést, mint másik két társa is. Egy 24 éves nő pacemakerje 130-ra volt programozva, és az edzés során fűrészfog-szerű pulzusszám-mintázatot mutatott a Polár-teszter, diszkomfortérzés mellett. A pacemaker Wenckebach jelenségét gyanítva 180-ra állították át a pacemakert, s ezzel megszűnt a diszkomfort érzés is.

Négy sportoló 100 százalékban kamrai pacingre szorult a teljes blokkja miatt, náluk nem láttak fűrészfog-mintát. Egy személyen a szinuszcsomó diszfunkció és paroxizmális pitvar fibrilláció miatt volt szükség a pacemakerre, őt az intermittáló fibrilláció zavarta az edzésében.

Két év multával sem akadt problémájuk a sportolóknak a pacemakerükkel. Egy készüléket elöregedés miatt cseréltek.

A Polár pulzusszámláló és a ChampionChip nem zavarja a pacemakert. Ez nem jelenti azt, hogy minden betegünket hosszútávfutó versenyzésre kellene bíztatnunk, de a tiltás is helytelen lenne. A syncopés és asystoliás betegeket normál sinuscsomó működéssel vagy AV blokk nélkül nem kell kiegészítő programmal ellátni, mivel elérhető a normális maximális szinusz ritmus. Így van ez a beteg szinuszcsomó szindrómásokkal, ha normális a kronotrop válasz a terhelésre. AV blokk esetén a várt maximális pulzus 80-85 százalékára, vagy a megmért anaerob küszöbnek megfelelő pulzusszámra kell állítani a ritmusadót. Szinuszcsomó diszfunkció és kronotrop inkompetencia esetében, valamint AV blokk és kronotrop inkompetencia esetén a szenzor felső frekvenciáját magasabbra kell állítani, mint a programozott felső hajtóráta. Legnehezebb a paroxizmális pitvarfibrillálók beállítása, náluk a hatékony szívfrekvencia hirtelen zuhanhat, ilyenkor a tartós terhelés fárasztó. Nekik a panaszt okozó edzés abbahagyását javasoljuk.

A strukturális szívbetegséget természetesen ki kell zárni.

Bennekers JH, van Mechelen R, Meijer A: Pacemaker safety and long-distance running. Netherlands Heart Journal 2004, 12, No 10, 450-4. E-mail: j.h.bennekers@mzh.nl




Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!