Conraads V. M. és mtsai: Aerob interval edzés és folyamatos edzés egyaránt fejleszti a koronária betegek aerob kapacitását: A SAINREX-CAD tanulmány

Közzététel: 2016. február 2.

Aerobic interval training and continuous training equally improve aerobic interval exercise capacity in patients with coronary atrery disease: The SAINTEX-CAD study
Antwerp University Hospital, Edegem; Levelező szerző: nele.pattyn@faber.kuleuven.be
Internat J Cardiol 2015;179:203. doi:10.1016/j.ijcard.2014.10.155.

A kétszáz CAD beteg (LVEF 40% alatt, 58,4 éves átlag, 90% férfi) a 12 hetes, heti 3 foglalkozáson folyamatos vagy interval edzésben vett részt. Biciklin az interval edzés a csúcs-szívfrekvencia 90-95 százalékával --a VO2 max 85-90 százaléka--, Borg sála 15-17 szubjektív nehézség-érzetével 4perces terhelések--3 perc mérsékeltebb terhelés 50-70%os max pulzussal, összesen 10 perc egyenletes bemelegítés után, plusz 28 perc interval. Az egyenletes terhelés 5 perces bemelegítés és 5 perc levezetés között 27 perc legalább 50-70% VO2 illetve 65-75% max. pulzussal—tehát 27 illetve 28 perces „edzésidővel” történt a kétféle edzés. 15 beteg az interval, 9 az egyenletes programmból vált ki, nem mellékhatások miatt.

A csúcs-VO2 14,5%kal nőtt a 6. hétre és 22,7%kal a 12. hétre az interval csoportban, míg 13,1 és 20,3%kal az egyenletes terhelésű csoportban, 26,8 illetve 28,6 ml/kg.perc (=8 MET körüli) értéket érve el. A Flow-Mediálta Dilatáció 23-34%kal javult az interval, 16,9 és 7,1%kal az egyenletes terhelésű edzés során, korrelálva a VO2max változásával. Az „előtte” FDM 5,44% volt, ami a mortalitás prediktorának tekinthető—a 6,58%ra növekedése klinikailag biztosan jelentős. A HD-kolesztrin nőtt, a hs-CRP csökkent, az életminőség-skálaérték javult. Nem volt számottevő különbség a kétféle edzés hatásai között az aerob kapacitás javulásának mértékében és az egyéb edzéshatásokban. A 90-95%os max.pulzust igen nehezen tartották a betegek, míg a 70-75%os korántsem volt megterhelő.

Referens: nem említett a közlemény „tünet-limitált maximum” pulzust vagy terhelést. Úgy tanítjuk, hogy a tünetet legfeljebb 10 ütésnyivel szabad megközelíteni a biztonság érdekében, még a nagyintenzitású interval esetén is. Ha ez túl alacsonyan lenne, akkor egyenletes terheléssel kell „alapozni” 2-3 hónapon át. Az „igazi” interval sokkal rövidebb terhelési szakaszokkal használja fel az izom anaerob alaktacid energiaforrásait, amelyek a kicsit hosszabb relatív, de teljesen aerob „pihenő” alatt helyreállnak. Ilymódon jelentős laktacidózis nem alakul ki. A „mini-interval” 5-8 másodperces igen nagy (maximális) intenzitású terhelések és 15-20 másodperces lazamozgás váltakozása—persze a betegeknél a „tünet-limitálta maximum” alaptörvény.

Apor Péter dr.




Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!