Meyer K és mtsai: Rehabilitációra egyenletes vagy interval edzés?

Közzététel: 2015. december 28.

A kérdés nem új, mintegy negyed százada, az 1990-es évektől fel-fel merül, hogy a klasszikus, „óvatos” egyenletes, mérsékelt-közepes intenzitású terheléshez képest nem csak psychológiailag jelent sokak számára elfogadhatóbb edzésmódot a rövid terhelés-rövid pihenő váltakoztása: az interval edzés--, hanem élettanilag is kissé eltérő, kedvezőbb alkalmazkodást vált ki. Az „intenzitás” elsősorban a szívbetegeket érintő korlátozás: alapelv, hogy a tünetet kiváltó intenzitás alatt 10 ütéssel maradjon lejjebb a terhelés maximumán is a pulzusszám. A nagyobb intenzitástól azért tartunk, mert szívizom-hypoxia, túlzott vérnyomásemelkedés vagy éppen zuhanás, túl magas pulzusszám, nagy szív-stressz, relatív cerebrális vérátáramlás-elégtelenség, túl nagy izomfáradás jöhet létre. Azonban—a sport-tapasztalatok nyomán—rájöttek, hogy az interval-terhelés nem csak a vázizmokat fárasztja kevésbé, nem csak egy új szín az edzéspalettán, hanem időegység alatt nagyobb munkavégzés lehetséges—ezzel pedig nagyobb adaptáció is, mégpedig élettanilag nem nagyobb vagy éppen kisebb stresszel. Elsősorban a fél-egyperces terhelés: pihenő arányt tartjuk megfelelőnek a (szív)betegek számára. A hosszabb terhelési szakaszok az egyenletes terhelés élettani igénybevételéhez közelítenek, hiszen a beteg is eléri a steady state értékeket 3-4 perc alatt, a pihenővel/kisintenzitású terhelésre váltással persze a feszültség kienged. A többperces terhelés: relatív pihenő váltakozás is különbözik az egyenletes—kisebb intenzitású—terhelés élettani és psychológiai jellemzőitől, az újszerű azonban a nagyintenzitású interval terhelés (High Intensity Interval Training) alkalmazása a szívbetegek rehabilitációjába. A német kardiológusok sportos irányultsága jelent meg ennek az edzésformának a bevezetésében a 1990-es években (Meyer K és mtsai 1994; 1996; 1996; 1996; 1997).

Meyer K, Samek L Schwaibold M et: Interval training in patients with severe chronic heart failure: analysis and recommendations for exercise procedures. Med Sci Sports Exerc 1997; 29 (3):306-12.

Meyer K Schwaibold M, Westerbrook S et: Effects of physical training and activity restriction on functional capacity of patients with sever cronic heart failure J Clin Invest 1996; 78:1040-47.

A pulzusmegnyugvás gyorsasága az egyenletes és az interval-edzés után egyaránt javul, az első percben nincs különbség a két edzés hatása között, a második percben az Int edzést végzetteké a gyorsabb a stabil szívelégtelen betegeken, 12 hetes, heti 3x30 perces edzés után a hagyományos CPEX teszt után. Yaylali Yt, Findikoglu G Yurtdas M et: The effects of baseline heart rate recovery normality and exercise training protocol on heart rate recovery in patients with heart failure. Anadolu Kardyol Derg 2014 Oct 15. doi:10.5152/akd.2014.5710.




Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!