Bellet, R. Nicole BPhty, MPH és mtsai: A Timed Up & Go teszt alkalmazása a kardiológiai rehabilitációban és összehasonlítása a 6 perces járás teszttel

Közzététel: 2015. november 30.

Timed Up and Go Tests in Cardiac Rehabilitation. Reliability and Comparison with the 6-minute Walking Test
Journal of Cardiopulmonary Rehabilitation and Prevention 2013;33:99-105.

A vizsgálatok kimenetelének meghatározása fontos mutató a kardiológiai rehabilitációban (CR) is. Ugyan a teljesítőképesség és a kardiovaszkuláris kockázatok megállapítására továbbra is a tünetlimitált vizsgálatokat alkalmazzák, de a klinikai vizsgálatokban nagyon gyakran mérik a funkcionális teljesítményt a 6 perces járás teszttel (6MWT). Elterjedtsége ellenére bizonyos társbetegségek, a CR-ben részesülők közt gyakori mozgásszervi, egyensúlyi és érrendszeri rendellenességek korlátozhatják, vagy egyes esetekben lehetetlenné tehet a 6MWT végrehajtását. (Megemlíthető egy olyan kutatás, miszerint a CR-ben részesülő betegek 2%-a egyáltalán nem tudta végrehajtani a tesztet, az ismételt tesztnél ez az eredmény viszont már 16% volt.)

A Timed Up & Go teszt (TUGT) alternatívája lehet a járás tesztnek, hiszen alapvetően is azért alkották meg, hogy az idősek egyensúlyérzékét és mobilitását mérni lehessen. Eredményei jól viszonyíthatók a fizikai teljesítmény egyéb mutatóival, a Berg-féle Egyensúly Skálával, illetve a Bathel Indexszel.

A kutatók abból a feltevésből indultak ki, hogy a TUGT megbízható és hatásos módszer lehet a vizsgálatok kimenetelének meghatározásában, mivel a funkcionális teljesítményt legalább annyira jól lehet vele mérni, mint a 6MWT-tel.

A legalább hat hetes közösségi alapú CR-ben részesülők voltak bevonhatóak a kutatásba. Két gyógytornászt alkalmaztak, közülük az egyik végezte el a TUGT és az 6MWT méréseket a CR elején (start-CR), végén (post-CR) és hat hónappal később (6 hónapos post-CR). Megállapították a nyugalmi pulzust (HR), a szisztolés és diasztolés vérnyomást, illetve rögzítették a 6-tól 20-ig terjedő Borg-skálán a testi igénybevétel betegek által észlelt szintjét (RPE). Ezen felül a bevont betegeket a vizsgálat előtti hetekre jellemző testmozgási szokásaikról is kérdezték, perc/hétben kifejezve.

A TUGT mérést egy, a földtől 46 centiméterre levő karosszékkel végezték, melytől 3 méterre helyezték ki a jelzőbóját. A „start” vezényszóra az alanyoknak fel kellett kelniük, elérni a kijelölt pontig, megfordulni, majd visszaülni a székbe. Az időmérés akkor indult, mikor a beteg háta elhagyta a támlát, és akkor állt meg, mikor a hát ismét a támlához ért. Először egy nem mért gyakorlást hajtottak végre, majd két lemért teszt következett (TUGT1 és TUGT2). Utóbbi kettő között legalább négy perces pihenőidőt kaptak a résztvevők, illetve ez a teszt megelőzte az 6MWT-t, hogy kizárhassák az abból adódó fáradtságot az eredményekben. Az RPE és a két eredmény közti javulás (TUGTT) a feladat végeztével rögzítésre került, míg a HR-t, a szisztolés és a diasztolés vérnyomást két perccel később figyelték.

Az 6MWT-et a standard szabályokat betartva mérték kinti környezetben, egy 30 méter hosszú pályán, melynek végén bóják jelölték a fordulót. A fizikoterapeuták rögzítették a megtett távolságot, a megállások időpontját, időtartamát és okát, valamint utána rögtön mérték a HR-t, a vérnyomást és az RPE-t. A két kísérlet között legalább 10 perc telt el azért, hogy a HR, vérnyomás és az RPE visszaálljon az alapértékre. A résztvevők által tapasztalt tüneteket is lejegyezték.

Az elvárt TUGTT-t a résztvevők korára jellemző normatív értékekkel számolták ki. A CR előtti szakaszban összehasonlított adatok alapján nem mutatkozott szignifikáns eltérés a két nem eredményei között. A változás százalékának meghatározásához a TUGTT és a 6MWD (megtett távolság) közti átlagot vették alapul. Intraklassz korrelációs modellt (ICC) és Bland-Altman diagramokat használtak, hogy feltárják a TUGTT1 és a TUGTT2 közti kapcsolat fokát és konzisztenciáját, illetve az átlagolt TUGTT-ből és 6MWD-ből következő sebességek közti kapcsolatot.

Az 154 lehetséges betegből 61 vállalkozott a kutatásban való részvételre. A vizsgálat alatt összesen 148 ismételt TUGT-t mértek. Az átlag TUGTT1 és a TUGTT2 is jelentősen kevesebb volt az elvárt TUGTT-nél és ez a tesztek ismétlődésével tovább csökkent. A 6MWD elvárt átlaga viszont nem mutatott lényeges különbségeket a vizsgálat elején mért 6MWD1-től.

Erős korreláció volt megfigyelhető az ismételt TUGTT-k esetén. A Bland-Altman diagramból kivehető, hogy 1.38 (0.76) km/h-s különbség mutatkozik az átlagolt 6MWD-k és a TUGTT-k között.

Az adverz tünetek előfordulása az összes időpontot figyelembe véve a 6MWT esetében 25%, a TUGT esetén 4% volt.

Magyarázatok

A vizsgálat legfontosabb hozadéka mindenképpen abban áll, hogy a TUGT megbízható eljárásnak bizonyult, illetve hogy a TUGT-ből számolt járás sebessége előrevetíti a 6MWT járási sebességét is. Úgy tűnik, hogy a vizsgálatok kimenetelének méréséhez a TUGT alternatív módszerként szolgálhat, mivel a CR-ben részesülők közt legalább annyira megbízhatónak mutatkozott, mint ahogy azt a bentlakásos idősek esetében mérték (0.80). A Bland-Altman diagramok a TUGT1 és a TUGT2, valamint a két 6MWD mérés között kizárólagosan javulást mutatnak akkor, mikor a TUGTT >8.47 másodpercnél, illetve a 6MWD >622 méternél. A TUGT hasonló mintát mutatott a 6MWT-tel. A CR kezdetén a TUGTT1 jobb volt az elvártnál, míg a 6MWD1 kicsit kevesebb az elvárt értéktől, de nem volt lényegi eltérés. Azonban a CR végén mért adatoknál a 6MWD csupán 17 méterrel nőtt, de a TUGT1 és a TUGT2 között szignifikáns csökkenés tapasztalható. Ennek egyik oka talán az lehet, hogy a CR olyan izomcsoportokat érintett, melyek nagyobb jelentőséggel bírtak a TUGT-ben. A Bland-Altman diagramok arra is rámutattak, hogy mindkét teszt átlagsebessége nőtt, de a 6MWD-ből számolt érték nagyobb volt a TUGTT-ből kalkuláltnál. Ebben talán az is szerepet játszhat, hogy a TUGTT sebesség becslésekor nem vették figyelembe a felállási és leülési időt, így nyilvánvalóan alábecsülték a résztvevők sebességét. A nagyobb funkcionális teljesítménnyel rendelkezők esetén így ez a különbség nagyobb, míg a limitált funkcionális teljesítménnyel rendelkezőknél tapasztalható. Összegezve elmondható, hogy a vizsgálatok kimenetelének meghatározásakor a nagyobb funkcionális teljesítménnyel rendelkezők mérésére a TUGT nem a legalkalmasabb, de az alacsony vagy mérsékelt funkcionális kapacitással rendelkezők számára, valamint a 6MWT-et elvégezni nem tudók számára jó alternatíva lehet, hiszen minden olyan beteg, aki elvégezte a TUGT1-et, képes volt elvégezni a TUGT2-t is, míg a 6MWT-et végzők 16%-a nem tudta a 6MWT2-t abszolválni. Ennek eredményeként megállapítható, hogy a TUGT nem csupán kevesebb időbe kerül, de univerzálisabban alkalmazható lehet a 6MWT-nél. A TUGT hátulütője abban áll, hogy bizonyos szimptómák, mint például a mellkasi fájdalom, a fáradtság és a légszomj egyáltalán nem szerepeltek a problémák listáján, így ha a vizsgálat végkimenetelének mérésére a TUGT-t használjuk, akkor a CR-en áteső betegeket a vizsgálat elején alaposan ki kell vizsgálni a fent említett tünetek szempontjából.

Konklúzióként elmondható, hogy elegendő a nem időre mért gyakorló TUGT után egy mért TUGT-t teljesíteni, ha az idő < 8,5 másodperc. Ha magasabb, akkor egy második teszt elvégzése javasolt. A TUGTT-ből jósolt 6MWD-t érintő lineáris egyenlet további finomításra szorul, s a hatásosságához szükséges alsó és felső határérték meghatározását is el kell majd még végezni.

Szilágyi Attila dr.




Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!