Chicco A. J.: Edzések a szívbetegség megelőzésében és a rehabilitációban: melyik a legjobb?

Közzététel: 2010. február 10.

Exercise training in prevention and rehabilitation: which training mode is best?
Chicco A. J., Department of Health and Exercise Sciences, Colorado State University, Fort Collins, CO, 80523-1582, USA, Chicco@cahs.colostate.edu): Minerva Cardioangiologia 2008, 56, 557.

Az állásfoglalások a krónikus szív-ér és kardiális betegségek megelőzésére a napi 30-60 perces, mérsékelt intenzitású aerob edzést javasolja, de már ismert, hogy az interval edzés, a rezisztencia-tréning, illetve a nagyobb intenzitású terhelés további illetve nagyobb eredményt hozhat. Természetesen mérlegelni kell a beteg funkcionális kapacitása mellett a komorbiditásokat, a gyógyszerelést és a környezeti körülményeket. Az élénk fizikai aktivitás (6 MET felett) fokozza a kardiális esemény esélyét, de az mégis alacsony, ha fokozatosan nőtt az edzésterhelés, minél többször vett részt edzésen a beteg, ha bemelegített és levezette az edzést, ha nem extrém hidegben vagy melegben történt a mozgás. Egy program kezdetekor a körülmények figyelembe vételével a reális célokat ki kell jelölni. Olyan célok, amelyek nem érhetők el az edzéssel, nem tarthatják fenn a beteg érdeklődését és elhatározottságát. A nagyon szokatlan terhelés a korábban teljesen inaktív személyt eltántoríthatja az edzésektől.

A koronária betegségben a napi 30-60 perc egyenletes, az aerob kapacitás 40-60 százalékával végzett testmozgás az általános javaslat. A túlsúlyos személyeken azonban ennél hosszabb terhelésekkel érhetjük el a testsúly csökkenését—noha nem ez az edzés elsődleges célja. A fittség (aerob kapacitás) és a kardiovaszkuláris rizikó tényezők a halálozás, a metabolikus szindroma stb. között fordított a kapcsolat. Így minden ténykedés, amely növeli a fittséget, csökkenti e kórállapotokra az esélyt. Márpedig a „mérsékeltnél” nagyobb intenzitású fizikai terhelés nagyobb mértékben növeli az aerob kapacitást, mint a gyaloglás 4 km/ó sebességgel, így a 6 MET-nél (a nyugalmi anyagcsere hatszorosánál) intenzívebb testmozgás (Swain etc. Am. J. Cardiol. 2006, 97, 141-7). Ez elsősorban a kardio-vaszkuláris funkciókat fejleszti, míg a lipideket és a vérnyomást a mérsékeltebb intenzitású—a lipidek esetében a hosszabb—terhelések csökkentik, illetve emelik a HDL-koleszterint. A szív-események esélyét 1:220ezer-1:750 ezer beteg-óra nagyságrendre teszik, szakszemélyzet esetén a reszuszcitáció révén a halálozásé még kisebb. A betegek önmaguk-választotta lendülete olykor nagyobb, mint amit a ventilációs küszöb vagy a munkapulzus alapján javasolnak.

A csökkent bal kamra ejekciós volumenű, infarktuson átesett betegek is jól tűrik a napi kétszer egy órás gyaloglást és a további napi 45 perces kerékpározást, amely a kamrafunkciókat kevéssé, de a munkakapacitást jelentősen változatta—nyilvánvalóan a perifériás izomzat teljesítő képességének javításával. Napi 6x15 perc ergométer edzés 4 hete alatt nem csak a munkakapcitás nő, hanem a vérnyomás, a vércukor, a lipid profil, az atherogén sejtek adhéziója is csökkent—de ezen eredmények tartására folytatni kell az edzést. A stabil koronária betegek a napi egy órás, 80-90%-os terhelést is elviselnek, igen jelentős rizikó-faktor javulással, de a savasodási anaerob küszöböt nem célszerű túllépni.

A folyamatos terheléssel szemben az interval-jellegű edzés még nagyobb mértékben növeli az aerob funkciókat, példáúl 3x10 perc intenzívebb terhelés hatásosabb, mint az azonos energia igényű folyamatos 30 perces, a glikémiás kontrol tekintetében is. A rezisztencia edzést heti 2-3 alkalommal jól tűrik a stabil koronária betegek is, kevesebb komplikációval, mint az aerobot, de Valsalva-préselés nélkül kell kivitelezni minden gyakorlatot (Ref: a házi tevékenységet is!). A cukor anyagcserét ez is javítja, a lipid statust alig, a vérnyomást mérsékelten csökkenti. A kombinált aerob plusz rezisztencia edzés javítja legeredményesebben az ér tágulékonyságát, a lipoproteineket, a cukor anyagcserét, a krónikus gyulladást. A fő izomcsoportokkal 8-15-ször megismételt, a maximális izometrikus erő 30-40 százalékával terhelt nem nagysebességű izomerő kifejtések a célra vezetőek. A szabad súlyzók baleset veszélyesek a gyakorlatlan kezekben, a fitnesz gépekkel célszerű az izomzatot fejleszteni.

A szívelégtelen betegeket nemrég még tiltották a testmozgástól. Ez ma csak a NYHA IV-es stádiumúakra vonatkozik, az aerob edzés javíthatja a bal kamra funkciót a II-III stádiumban is. A fő érv ad edzés mellett, hogy a teljes inaktivitással, izomgyengeséggel az életvitel elviselhetetlenül korlátozódik. A mérsékelt intenzitású gyakorlatokkal 4-8 hét alatt 13-21 százalékos aerob kapacitás növekedés érhető el, de az elért siker csak az edzések fenntartásával stabilizálható. Egyénileg igen különbözik az elviselt edzésadag. Szubjektív megítéléssel a húszfokú Borg sála 12-15-ös nehézségét ne lépjék túl. A rövid, de intenzívebb interval-edzés ilyenkor is eredményes lehet: 10-30 másodperces intenzív terhelést 60 mp csekély intenzitású (nem teljes pihenő!) kövesse, összesen 15-20 percen át, naponta többször is. Ez eredményesebb lehet, mint az azonos energiát felhasználó folyamatos terhelés (Wisloff etc. Circulation 2007, 88, 523).

Az edzésféleségek közül a (futószalagon) gyaloglás, a fittebbeknek a kocogás, (álló-) kerékpározás, felsővégtag-ergometria (ez magasabb vérnyomást és pulzusszámot ébreszt, mint az azonos oxigén igényű lábmunka), az úszás a legismertebb. A vizi tornát és úszást a súlyos koronária és szívelégtelen betegeken egyesek nem tartják jónak, de a mellig érő vízben gyaloglás és aquatics jól fejleszti az aerob funkciókat. A légzőizom erősítése eszközzel (szűk járaton át lélegezve napi 30 percet) a gyenge légzőizmot segíti, olykor a versenysportolók is hasznát látják. A krónikus kisfrekvenciás elektromos stimuláció a súlyos betegek izomzatának funkcióját javíthatja.

Az Orvosi Hetilap 2005, 38. száma is foglakozott e kérdéssel.


Dr. Apor Péter




Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!