Tallózás 2011: Kardiális rehabilitáció

Közzététel: 2011. november 25.

Bárhonnan íródott a közlemény, arról számolnak be, hogy a rehabilitáció lehetőségével kevéssé élnek, a nyilvánvaló haszna, az útmutatókban is hangsúlyozott elsőosztályú javaslat ellenére (Braverman 2011; van Engen-Verheul és mtsai 2011; Grace és mtsai 2011; Piepoli 2011; Driscoll és mtsai 2011) még Németországban és Svédországban (Meyer és mtsai) vagy az ausztráliai őslakosok között is (DiGiacomo és mtsai 2011).

A II. fázisú rehabilitációt teljesített személyeket telefonon és nyomtatott anyag segítségével bíztatták az otthoni rehabilitációs tevékenység folytatására. A kontrollokhoz képest a hétnapos fizikai aktivitás, az akcelerométerrel is megerősített mozgásmennyiség jelentősen több volt 6 és 12 hónap után is (Pinto és mtsai 2011). A Luxembourg Nagyhercegségben is a koronáriabetegség okozta a halálozások csaknem felét, s ezt sikerült 50 százalékkal csökkenteni. A kelet-Európai országok és Kina még a felszálló ágban van. Az 1970-es években ambuláns „szívklubok”—Németországban hatezernél több—segítette az újabb szív-esemény elkerülését. Luxembourgban 3 ilyen klub lefedi az ország területét. Most már az egyetemek és a tudományos társaságok is elismerik az ambuláns rehabilitáció fontos voltát. Az Európai Kardiológiai Társaság definíciója szerint ”a szívbetegen koordinált, sokoldalú beavatkozással optimális fizikai, psychológiai és társadalmi funkcionálást kell elérni, az atherosclerozisos folyamat stabilizálása, a romlás lassítása vagy éppen a folyamat megfordítása révén, s ezzel csökkenteni a morbiditást és a mortalitást”. A rizikótényezők csökkentése éppen olyan fontos, mint az egész kardiológiai fegyverzet. Az ambuláns klubokban minden nap más aktivitási lehetőség nyílik: tornaóra,úszás, gyaloglás, kerékpározás, Nordic Walking, vizi gimnasztika. Emellett a rizikótényezők csökkentése a megbeszélések, konferenciák, brosúrák útján is történik. A javasolt „Szívesház” egy helyen egyesítheti az összes ismeretet, programot. Luxembourgban a résztvevők számára ingyenesek a programok élethossziglan és kardiológus felügyeli ezeket—de így is csak a rászorulók 5-10 százaléka veszi igénybe a lehetőségeket—ők viszont tartósan (Delagardelle és Feiereisen, 2011).

Lengyelországban is csak az arra alkalmasak harmada vesz részt kardiális rehabilitációban, ezért megpróbálják a varsói Kardiológiai Intézet idős betegeit az otthoni fizikai aktivitásra rábírni verbális és nyomtatott anyag segítségével (Wolkanin-Bartnik és mtsai 2011). A kontrollokkal szemben nőtt a teljesítő képességük, gyorsabb lett a pulzusnyugvásuk, a szabadidős aktivitás (3,9 óra szemben 2,6-tal). A rizikótényezők egyformán alakultak.

A holland rehabilitációs klinikák javaslatai a tapasztalataik alapján kiegészítik a National Institute for Health and Clinical Excellence (NICE) által összeállított útmutatót a szorongás és a depresszió megoldására tett instrukciókkal, a rizikótényezők kezelésével, a stresszfeldolgozással, a partner-attitüddel kapcsolatos teendőkkel (van Engel-Verheul és mtsai 2011).

Kanadában is kevés beteg kerül rehabilitációra, ezért szorgalmazzák, hogy a szívbetegeket ellátó egységekben a betegágynál beszélgessenek a rehabilitáció fontosságáról és lehetőségeiről. Az írotttájékoztató nem elegendő! (Grace és mtsa 2011). A szívbetegeket ellátó intézményeknek csupán a 6,3 százaléka nyújt a krónikus szívbeteget ellátó programot, részint ambuláns, részben otthoni módon. A mintegy felük a betegeket felkereső, a gyógyszeradag titrálásában segítő nővérekkel is segíti a rehabilitációt (Driscoll és mtsai 2011).

A melbourni szívbetegek fél évvel a szívesemény után 70%-ban nagyobb derékbőséggel, 48%-ban magasabb vérnyomással, 47%-ban alacsonyabb HDL-koleszterinnel, 27%-ban magasabb összkoleszterinnel, és 27%-ban kevesebb fizikai aktivitással éltek, mint az optimális értékek. Viszont a 95% nem dohányzott, 88 százalékuk nem alkoholizált (Murphy és mtsai 2011).

Az edzés elengedhetetlen része a rehabilitációnak: a vérkeringés perifériás javítása, az izomfunkciók visszaszerzése nagyon fontos (Lefkovits 2011).

A COPD-s betegek rehabilitációja hasonló gondokkal küzd: a lehetőség is kevés, és azok kihasználtsága is (Garvey és mtsai 2010).

Braverman DL: Cardiac rehabilitation: a contemporary review. Am. J. Phys. Med. Rehabil. 2011, 90 (7), 599-611.

DiGiacomo ML, Thompson SC, Smith JS et al: „I don,t know why thes don,t come”: barriers to participation in cardiac rehabilitation. Aust. Health Rev. 2010 34 (4), 452-7.

van Engel-Verheul MM, Kemps HM, de Keizer NF, et al: Revision of the Dutch clinical algorhytm for assessing patients needs in cardiac rehabilitation based on identified implementation problems. Eur. J. Cardiovasc. Prev. Rehabil. 2011 Apr 19.

Garvey C, Fromer L, Saver DF, Yawn BP: Pulmonary rehabilitation: an underutilized resource in primary COPD care. Phys. Sportmed. 2010, 38 (4), 54-60.

Grace SL, Chessex C, Arthur H. et al: Systematic inpatient referral to cardiac rehabilitation 2010: Canadian..position paper. J. Cardiopulm. Rehabil. Prev. 2011, 31 (3) E1-8.

Piepoli MF, Conraads V., Corrá U. et al: Exercise training in heart failure: from theory to practice. Eur. J. Heart Fail. 2011, 13 (4), 347-57.

Lefkovits M.:Ther. Umschau 2011, 68 (2), 119-24.

Meyer C, Göpel E, Siegrist J. et al: Bundesgesundheitsblatt Gesundheitsforschung Gesundheitsschutz 2011, 54 (2), 213-20.

Murphy BM, Worcester MU, Goble AJ et al: Lifestyle and physiological risk factor profiles six weeks after an acute cardiac event: are patients achieving recommended targets for secondary prevention? Heart Lung Circ 2011, 20 (7), 446-51.

Delagardelle C, Feiereisen P: 25 years of organized ambulatory heart sport in Luxembourg. The development of a sustained rehabilitation model. Bull. Soc. Sci. Med. Grand Duche Luxemb. 2011, 1, 7-17.

Driscoll A., Worral-Carter L., Hare DL. et al: Evidence-based chronic heart-failure management programmes: reality or myth? MBJ Qual. Saf. 2011 20 (1), 31-7.

Zhao G, Ford ES, Li C. és mtsa: Physical activity in U.S. older adults with diabetes mellitus: prevalence and correlates of meeting physical activity recommendations. J. Am. Geriatr. Soc. 2011, 59 1, 132-7.

Pinto BM, Goldstein MG, Papandonatos GD et al: Maintenance of exercise afteer phase II cardiac rehabilitation: a randomized controlled trial. Am. J. Prev: Med. 2011, 41 (3), 274-83.

Wolkanin-Bartnik J, Pogorzelska H., Bartnik A.: Patient education and quality of home-based rehabilitation in patients older than 60 years after acute myocardila infarction. J. Cardiopulm. Rehabil. Prev. 2011, 31 (4), 249-53.



Dr. Apor Péter




Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!