Tallózás a nagyintenzitású interval edzés gyógyászati alkalmazásáról

Közzététel: 2015. december 28.

Apor Péter dr.
Sporttudományi Egyetem; Sportkórház; Budapest

A nagyintenzitású interval edzés (HIIT), amely a versenysportban egyik alapvető edzésmód, mintegy másfél évtizede egyre nagyobb teret kap a szívbetegek rehabilitációs edzésében. A rövid: 10-30 másodperces intenzív szakaszokat azonos, de inkább hosszabb passzív vagy kisebb intenzitású aktív pihenők követik. Ilymódon rövidebb edzésidővel azonos munkavégzést lehet teljesíteni mint az egyenletes, folyamatos terhelés során, és –úgy tűnik—a nagyobb intenzitás mint edzésinger nagyobb mérvű alkalmazkodást vált ki. A HIIT nem jár fokozott tejsav-acidózissal, mivel a rövid munkaszakaszok elsősorban az anaerob alaktacid energiaforrásokat (az izmok makroerg foszfátjai) használja, amelyek helyreállítása a pihenők alatt aerob úton történik. Hátrányos mellékhatás nem kíséri a nagyobb intenzitású „edzéseket” a koronária, a pulmonális hypertóniás, a szívelégtelen, a metabolikus szindromás betegeken. A megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenségben hasonló mértékben javítja az aerob kapacitást, az érfunkciókat, a rizikó tényezőket, mint a hagyományos mérsékelt intenzitású folyamatos (Moderate Intensity Continuous Exercise: MICE) edzés.

A Montreali Heart Institute szisztémásan foglalkozott a HIIT-tel. Guiraud és mtsai (1) áttekintése azonosnak vagy előnyösebbnek írta le a HIIT-edzést a folyamatoshoz (MICE) képest mind az elért hatás mértékében, mind az eltűrhetőségben. Az obes (BMI 35,8) személyek 9 hónapos, heti 2-3 alkalommal végzett HIIT/MICE és rezisztencia edzése heti kb. 1600 Kkal edzés-igénnyel és a diétás megbeszélés 5,3 kg súlycsökkenést, 1,26 MET aerob kapacitás növekményt, csökkent TG/HDL-C arányt eredményezett. Csupán 3% hagyta el a programot, kellemetlen mellékhatás nem fordult elő (2).

Mégis melyik protokol a legjobb? Meyer és mtsai (3) négyféle terhelés-pihenő arányt hasonlítottak össze, a terhelési szakasz mindig 100%-os volt: az aerob kapacitásnak felelt meg. A 30 mp-es terhelés jobb, mint a 90 mp-es, passzív pihenővel—írták. ( Ennél rövidebb intervallumokkal edzenek újabban.)

Normandin és mtsai (4) vizsgálatában az aerob kapacitásnak megfelelő terhelésidő: passzív pihenő 30-30 mp-es váltakozása az egész edzés során 90%-os VO2 felhasználással járt, nem jelentkezett aritmia, nem emelkedett a CRP, a troponin vagy a BNP.

A csökkent ejekciós frakciójú szívbetegek 30 mp 100% és 30 mp passzív pihenőjű interval edzése során Gayda et (5) azonos szívperctérfogatot, verőtérfogatot, arteriovenózus oxigén különbséget találtak, aritmia vagy vérnyomásemelkedés-rendellenesség nélkül, mint a 60%-os MICE során.

Meyer és mtársai áttekintése is a HIIT pozitív előnyeit sorolta (6).

A metabolikus szindromások QT diszperziója tükrözi az elektromos instabilitást, amelyet a HIIT-edzés nagyobb mértékben normalizált, mint a MICE (7). Darzill és mtsai (8) ugyancsak a HIIT előnyeit taglalta a MET-szindromás betegek állapotának javításában.

Juneau és munkatársai (9) a montreali munkacsoportból 2014-ben már a rövidebb: 15:15 másodperces terhelés-pihenő szakaszos HIIT edzést tartotta a legjobbnak. Felvetették, hogy a bél baktériumflórát módosító étkezés (darálthús, kukoricaszirup, szabad cukor fogyasztás) kedvezőtlen hatásait, trimetilamin-oxid felszaporodást a fizikai edzés tompíthatja.

Drigny és mtsai (10) a kövérek négyhónapos interval-edzése nyomán az agyban jobb oxigén felhasználást és javuló felismerési funkciókat mértek, ami a percventiláció és a szívindex javulásával korrelált a szívtranszplantáltak edzésének hatására (11).

Larouche és mtsai (12) a koronária betegeken magasabb vérszintű, gyulladást és az arteriosclerosist segítő angiopoietin-like fehérje csökkenését észlelték egyszeri HIIT-edzést követően—ez lehet a hatás egyik módja.

A Gráci Sportegyetemen tevékeny munkacsoport az egészséges atlétákon végez HIIT-edzéssel megfigyeléseket. Az első és második laktát töréspontot előidéző intenzitásnak tulajdonítanak fontosságot a HIIT intenzitásának beállításához. A 10 mp terhelés—20 mp pihenő felépítésü HIIT-et tartják a legjobbnak (13; 14; 15).

A HIIT edzés már néhány hét után a folyamatos edzésnél jobban javítja az inzulin-érzékenységet, csökkenti a HBA1c-t és a testsúlyt (16).

Spanyolországban a lakosság 14 százaléka cukorbeteg. A kezelés három pillére a diéta, a gyógyszer (hajdanában az inzulin) és a testmozgás. Utóbbi lehet aerob, rezisztencia-edzés, ezek kombinációja vagy a HIIT. A 396, e témájú cikkből 14-et tartottak meta-analizisra alkalmasnak. Ezek szerint mind a négyféle edzés javítja a cukoranyagcsere jellemzőit 1-2 napra. A kombinált jobb a folyamatos edzésnél—írták Quilez Llopiz és mtsa (17).

A felkaron mért vaszkuláris funkciókat a HIIT sokkal nagyobb mértékben javítja, mint a folyamatos edzés—ezt szűrték le Ramos és mtsai (18) a random vizsgálatok áttekintése során.

A HIIT nagyobb mértékben növeli az aerob kapacitást, mint a hagyományos, folyamatos edzés. Egy áttekintés és meta-analízis (19) tíz tanulmány 273 koronária-, szívelégtelen, hypertóniás, metabolikus szindromás, kövér betegén 3,03 ml/kg.percnyivel nagyobb VO2max emelkedést találtak a HIIT-tel a MICE-vel szemben.

Irodalom

1. Guiraud T, Nigam A, Gremeaux V et: High-intensity interval training in cardiac rehabilitation. Sports Med 2012; 42 (1):587-605.

2. Gremeaux V., Drigny J, Nigam A et: Long-term lifestyle intervention with optimized high-intensity interval training improves body composition, cardiometabolic risk, and exercise parameters in patients with abdominal obesity. Am J Phys Med Rehabil 2012; 91 (11):941-50.

3. Meyer P, Normandin E, Gayda M et: High-intensity interval exercise in chronic heart failure: protocol optimization. J Card Fail 2012,18 (2):126-33.

4. Normandin E, Nigam A, Meyer P et: Acute responses to intermittent and continuous exercise in heart failure. Can J Cardiol 2013; 29 (4):466-71.

5. Gayda M, Normandin E, Meyer P et: Central hemodynamic responses during acute high-intensity interval exercise and moderate continuous exercise in patients with heart failure. Appl Physiol Nutr Metabol 2012; 37 (6):1171-8.

6. Meyer P, Gayda M, Juneau M, Nigam A: High-intensity aerobic interval training in chronic heart failure. Curr Heart Faul Rep 2013; 10 (2):130-8.

7. Drigny M, Gremeauxaud T et: Long-term high-intensity interval training associated with lifestyle modifications improves QT dispersion parameters in metabolic syndrome patients. Ann Phys Rehabil Med 2013; 56 (5):356-70.

8. Dalzill C, Nigam A, Juneau M et: Intensive lifestyle intervention improves metabolic and exercise parameters in metabolically healthy obese and metabolically unhealthy obese individuals. Can J Cardiol 2014; 30 (4):434-40.

9. Juneau M, Hayami D, Gayda M et: Provocative issues in heart disease prevention. Can J Cardiol 2014; 30 (12 Suppl): S401-9.

10. Drigny J, Gremeaux V. Dupuy O et: Effect of interval training on cognitive functioning and cerebral oxygenation in obese patients: a pilot study. J Rehabil Med 2014; 46 (11):1050-4.

11. Gayda M, Desjardins A, Lapierre G et: Cerebral hemodynamics during exercise and recovery in heart transplant recipiens. Can J Cardiol 2015 Jul 22 doi: 10.1016/j.cjca.2015.07.011.

12. Larouche JF, Yu C, Luo X et: Acute high-intensity intermittent aerobic exercise reduces plasma angiopoietin-like 2 in patients with coronary artery disease. Can J Cardiol 2015; 31 (10):1232-9.

13. Wallner D, Simi H, Tschakert G, Hofmann P: Acute physiological response to aerobic short-interval training in trained runners. Int J Sport Physiol Perform 2014; 9 (4):661-6.

14. Tschakert G, Hofmann P: High-intensity interval exercise: methodological and physiological aspects. Int J Sports Physiol Perform 2013; 8 (6):600-10.

15. Tschakert G, Kroepfl J, Mueller A et: How to regulate the acute physiological response to „aerobic” high-intensity interval exercise. J Sports Sci Med 2015; 14 (1):29-36.

16. Jelleyman C, Yates T, ODonovan G et: The effects of high-intensity interval training on glucose regulation and insulin resistance: a meta-analysis. Obes Rev 2015; 16 (11):942-61.

17. Quilez Llopiz P, Reig Garcia-Galbis M: Glycemic control through physical exercise in type 2 diabetes. Systematic review. (in Spanish): Nutr Hosp 2015;31(4):1456-72.

18. JS, Dalleck LC, Tjonna AE et: The impact of high-intensity interval training versus moderate-intensity continuous training on vascular function: a systematic review and meta-analysis. Sports Med 2015; 45 (5):679-92.

19. Weston KS, Wisloff U, Coombes JS: High-intensity interval training in patients with lifestyle-induced cardiometabolic disease: a systematic review and meta-analysis. Br J Sports Med 2014; 48 (16):1227-34.

p.apor.md@gmail.com




Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!