Kardiális rehabilitáció 2014

Közzététel: 2015. december 28.

Apor Péter1, Oláh Csaba2

1 Magyar Sporttudományi Egyetem
2. Országos Testnevelés és Sportegészségügyi Intézet

Összefoglalás. Áttekintésünkben négy címszó alá rendeztük a legfrissebb ismereteket. 1. Rehabilitáció a világban; 2. Újabb edzésmódszerek; 3. Újabb indikációk, betegcsoportok; 4. Az edzés hatásmechanizmusa molekuláris szinten a vázizomban és a szívizomban. A fejlettebb országok többségében létezik néhány hetes—főleg intézeti—rehabilitáció a II- szakaszban is a szívesemények után, a hosszasabb –ambuláns—rehabilitációra csak kevés beteg jut el, holott a funkcionalitásuk mellett az életkilátásukat is jelentősen javítaná. Újabb „edzés”módszerek (interval, nagyintenzitású interval, excentrikus terhelés, a rezisztencia-edzés beépítése, légzőizomzat erősítés) és újabb betegség-csoportok (megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenség, stroke utáni állapot, valvuláris szívbetegségek, pulmonális hypertónia, intrakardiális eszközt viselők, újszívesek) került be a haszonnal rehabilitálandók körébe. Ahol fejlett intézeti és ambuláns rehabilitáció létezik, ott is elégtelen a kihasználása—és ezen javítani érdemes. Az edzés szív- és egyéb kedvező hatásairól rohamosan nőnek ismereteink: semmi mással nem kiváltható mechanizmusok révén javítja a testi működéseket és a szívizom egészségét.

1. Kardiovaszkuláris rehabilitáció a világban

A rehabilitáció az ischémiás szívbetegségben, műtétek után, szívelégtelenségben csökkenti a mortalitást, a tüneteket, javítja a terheléstűrést, a rizikófaktorokat, erősíti a testi-lelki jobb közérzetet—mégis kevéssé használják. (Mumpuya 2012).

A német kardiológusok évtizedek óta úttörők a kardiális rehabilitációban Schwarzt és Halle (2014). Egy friss, európai áttekintés szerint (Gielen és mtsai 2015) a stabil koronária betegeken az edzés lassítja a progressziót, javítja a rizikótényezőket; a szívelégtelenségben növeli az ejekciós frakciót, előmozdítja a kamra visszaalakulását. Hivatkoznak Wen etc 2011 közleményére: napi 15 perc testmozgás 14%kal csökkenti a mortalitást, és minden további 15 percnyi aktivitás további 4%-ot tesz ehhez. A koronária betegeken 18-20%os halálozás csökkenés, akut koronária szindroma után fél éven belül akár 40%os halálozás-esély csökkenés érhető el a rehabilitációval. Szívelégtelenség csökkent ejekciós frakcióval esetében 25%os mortalitás csökkenés és 28%-os kórházi kezelés csökkenés a rehabilitáció eredménye Európában—persze az adherencia hiánya rontja az eredményt. A teljesítőképesség 15-25%kal nő, ennek megfelelően a NYHA-osztály is javul. Mostanában ugyanilyen hatásosságot látnak a megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenségben is. Újabban kiterjed az edzésjavaslat a pulmonális hypertóniásokra, a billentyűhibásokra, a veleszületett szívbetegségekre is. A megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenség, a pulmonális hypertenzió, a valvuláris szívbetegség újabb indikációk. Innovatív edzésmódok: a nagyintenzitású interval-edzés, a rezisztencia-edzés növeli az elérhető javulást. A németnyelvű országokban hagyományosan az intézeti rehabilitáció az alapvető, de az ambuláns, felügyelt edzésen alapuló, multidiszciplinális egészségőrző-fejlesztő programokat fontosnak tartják ott is. (Benzer 2014). A kardiális rehabilitáció világ-helyzetéről Turk-Adawi és munkatársai (2014) adnak képet: a strukturált testmozgás, oktatás és rizikó csökkentés 25 százalékkal csökkentheti a halálozást, azonfelül hogy javítja a betegek funkcionális kapacitását és csökkenti a kórházi kezelést-ennek ellenére mindenütt elégtelenül élnek vele.

Taiwanról is eredményes rehabilitációs programról számoltak be az idős személyek 36 edzésének hatására: gyorsult a pulzusnyugvás, az egészség-vonatkozású életminőség (SF-36), a csúcs-VO2, nőtt a markolóerő, a hatperces járásteszt, a TUG-teszt egyaránt javulást mutatott. Kardiopulmonális-, erő-, egyensúlyozás-edzés egyaránt hatékony és szükséges (Chen et 2014). Az USA-ban kevéssé használják ki a szívbetegek rehabilitációjával elérhető előnyöket—írja Forman (2015). Kanadában jobb és egyre javul a helyzet (Stone et 2015), bár az elszigetelt minoritás csoportokban igen hiányos a rehabilitáció, melynek javítására 13pontos javaslatot tesznek (Midence et 2014). Holland útmutató is jelent meg 2015-ben Achttien et elsőszerzőségével a szívbetegek rehabilitációjáról. A mobilizáció és a tüdő-tünetek kezelése az akut klinikai fázisban, majd aerob és rezisztencia-edzés, a légzőizomzat edzése és relaxációs terápia ambuláns szervezésben a feladat a fizioterapeuták számára. Japánban is nő az infarktusok száma. Ott főleg intézeti rehabilitció folyik, de 3,8-7,6 %-ra teszik az ambulánsan rehabilitált betegek arányát. (Goto. 2014).

Egy Cochrane adatbázis-cikk a szívbetegek rehabilitációjáról (Anderson L, Taylor RS 2014) hat áttekintés, 148 randomizált kontrolált tanulmány (RCT), 98 ezer betegsors alapján azt állítja, hogy az alacsony-rizikójú AMI és PCI-n átesett betegek és a szívelégtelenek életminősége javul, kevesebb a kórházi felvétel, de az életkilátásokat nem nyújtja meg. A psychológiai-nevelési beavatkozások önmagukban hatástalanok az életkilátásokra. Az otthoni és a centrumokban végzett edzésalapú program azonos hatású, azonos költséggel. Az ezekben részvétel szorgalmazása nem tűnik hatékonynak, viszont szorgalmazni kellene a nagykockázatú betegek bevonását. A Heart Failure Clinic 2015 januári számának cikkei, így pl. Myers és mtsai (2015) áttekintése teljes képet ad a szívelégtelenség edzéssel-kezeléséről.

„Mindegy hogy milyen testmozgással emeljük a szívműködést a kellő mértékre, csak mozogjunk”—lehetne egy jelszó. A 6,8 MET aerob kapacitású, 68 éves, (nem túl!) alacsony fittségű koronária-betegek asztali teniszezését EKGval is monitorozták. A játék közben 3,2 MET volt az átlagos oxigén felvétel, a pulzus 98—ez a futószalagon elért 83 százaléka--, a vérnyomás 140 Hgmm, a Borg-skálaérték 10 körüli—vagyis a pingpong biztonságos, szórakoztató testmozgás a szívbetegek számára is. (Sacks és mtsai 2014). A cikk pedig példát ad egy program körültekintő kialakítására.

Ellenjavallt az edzés a nem-stabil anginában, akut szívinfarktusban, nem kontrollált aritmia, tünetes súlyos aorta stenosis, dekompenzált szívelégtelenség, akut carditis-pericarditis, és persze súlyos anémia, infekciók esetén.

2. Újabb edzésmódok: az interval-edzés és a nagyintenzitású interval edzés (HIIT)

Az interval-edzést az atléták már az 1950-es években kiterjedten használták (áttekintés Buchheit és Laursen 2013), míg a szívelégtelen betegek mozgás-rehabilitációjába az 1990-es években vezették be a szakaszos (interval) edzést, például Roskamm a munkatársaival a Bad Krozingeni Herz Zentrumban (Meyer et 1997, 1998). A „klasszikus” terhelés:pihenőszakasz arányt (30-60 mp terhelés/30-60 mp pihenő vagy kisintenzitású mozgás) alkalmazták, amely a mai napig is népszerű (Anagnostakou et 2011). Ilyen intervallumú heti 3x40 percet edzettek a steep ramp test-ben elért maximális Watt felével a 37%-os ejekciós frakciójú betegek, míg másik csoportjuk a 20 perces aerob edzés mellett 20-20 perces rezisztencia-edzést végeztek. A kombinált edzést végzők flow-mediálta vazodilatációja nagyobb mértékben javult, mint a csak aerob edzést végzőké (Anagnostakou 2011). [A steep ramp teszt 10mpként 25 Wattos lépcsőzéssel elért maximális terhelést jelent.]

Az interval és a folyamatos tréning összehasonlítását 200 koronáriabeteg részvételével, 12 hetes heti 3 edzés hatásának mérésével tették meg Conraads és mtsai (2015). A maximális pulzusszám 90-95 illetve 70-75 százalékával történtek az edzések a biciklin. Az aerob kapacitás mindkét csoportban nőtt 22,7 illetve 20,3%kal, az FMD 34 illetve 7%kal, az életminőség, a diasztolés vérnyomás, a HDL-C egyforma mértékben változott—így ők azonos értékűnek minősítették a kétféle edzést. (Conraads 2015). Egy áttekintés (Pattyn et 2014) kilenc tanulmányból 206 mind csökkent, mind a megtartott ejekciós frakciójú szívbeteg adatait elemezte: az interval-tréning nagyobb oxigénfelvétel-emelkedést eredményezett 1,6 ml/kg.perc-nyivel; a tartós terhelés viszont nagyobb súlycsökkenést hozott. A rezisztencia-edzést is hozzáadva a HIIT-edzést végző szívelégtelen betegek programmjához, nagyobbmérvű kedvező változásokat láttak a gázanyagcsere kinetikában és a légzés hatékonyságában Georgantas és mtsai is (2014).

Nigam és munkatársai (Juneau et. 2014) a Montreal Heart Institute-ból „Provokatív kijelentések a szívbetegség megelőzésről” (és rehabilitációról) címmel a nagyintenzitású interval edzést és a bél mikroflórájának szerepét hangsúlyozzák. Ők a 15-15 mp-es, maximális erővel és passzív pihenővel végzett edzés váltakozását tartják hatékonyabbnak a folyamatos terheléshez képest. Az interval-edzés nagyintenzitású formája—amikor az aerob kapacitást igénybe vevő -80-100%os-intenzitással végez testmozgást rövid ideig, majd kis- vagy nulla intenzitású pihenőszakasz következik (High Intensity Interval Training: „HIIT”) a kardiális rehabilitáció eszközévé válik. A ”Sprint Interval Training”, amikor a rövid terhelés intenzitása szupramaximális, egyenlőre a versenysport területe (Gibala 2014).

Az élettani mutatók a nagyintenzitású aerob interval edzés során (Tschakert G et 2015) megfogalmazása szerint a következők: Az egyenletes iramú/terhelésű aerob testmozgáshoz képest nagyobb élettani választ ígér az interval jellegű, nagyobb intenzitású terhelés/pihenés jellegű „edzés”, amelyet a versenysportban az egyenletes iramú versenyszámokra felkészüléskor is használnak. A munkaszakaszok alatt a nagyobb a kardiorespiratórikus-metabolikus igénybevétel a pihenők (kisintenzitású terhelések) alatt nagyrészben rendeződik. A versenysportból megismertük, hogy a nagyobb intenzitás nagyobb adaptációt vált ki, összességében rövidebb edzésidő alatt—ez az elvi háttér. Az utóbbi években a stabil szívbetegeknél is alkalmazzák a szakaszos edzést—korábban a tüdőbetegek „edzésmódja” volt, akik a (relatív) pihenők alatt oxigénhez jutnak és köpetet is üríthetnek. Hat egészséges egyetemi hallgató random sorrendben háromféle terhelést végzett, amelyek azonban a munkavégzés (oxigén igény) és az időtartam tekintetében azonosak. A hosszú interval 4 perces terhelést és 3 perces pihenőt jelentett, az intenzitás a maximális pulzusszám 95 százalékát kiváltó terhelés volt. A „rövid HIIE” 20 mp-es maximális intenzitás váltakozása volt 27 mp-es pihenőkkel. A folyamatos terhelés a HIIE átlagát jelentő terheléssel történt. A rövid HIIE végére az átlagos tejsavszint (5,2 mmol/l), a maximális tejsav (7,14) és a pulzusszám-csúcs (181/perc) egyaránt alacsonyabb volt, mint a hosszú interval végére (9,8;12,4 és 187/perc). A rövid HIIE és a tartós terhelés során mért mutatók nem különböztek egymástól, noha intenzívebb volt a rövid interval terhelés. A rövid interval terheléssel specifikusabb edzésinger érhető el. Edzett futókkal a 10mp intenzív, a VO2 max sebességgel végzett terhelés 20 mpes pihenőkkel fél órán keresztül hasonló savasodást váltott ki, mint az 50-60 százalékos aerob folyamatos futás (Wallner et 2014). Rehabilitációs interval „tréning”egyszerű példája: egy villanyoszlopnyi távot kocogunk, egyet gyalogolunk.

Megemlítjük, hogy „mini-interval edzés névvel az 1970-es években javasoltunk egy edzésfajtát, ami 7-8 másodperces teljes intenzitású (szupramaximális) tevékenység majd 12-15 másodperces könnyű, laza mozgás ismétlődéséből áll. Ennek során a résztvevő izomzat nagy alaktacid (tejsavemelkedést kevéssé kiváltó, aerob úton nyert ATP-t felhasználó) teljesítménye mellett az aerob kapacitás teljes kihasználása következik be a 4.-6. ismétléstől: „maximálisan aerob, de kevésbé savasító edzés”. Sport-példa a kajakozók edzése, amikor nagyon intenzív („rajt”) erejű 7 csapást laza 10-12 csapás követ.

A 18 perces, 180 Kalóriát igénylő HIIT a folyamatos aerob edzéshez (45 perc, 360 Kalória) képest nagyobb mértékben növelte a VO2max-ot, a balkamra tömegét, a pulzusnyugvást a 29 éves körüli edzetlen személyeken. (Matsuo et 2014)

A HIIT mellett szól, hogy rövidebb idő alatt érhető el vele az edzéshatás, ami nagyobb is lehet. Másik indok, hogy színesíti a tevékenység-palettát.

A HIIT hatását a szívfrekvencia-variabilitásra Kiviniermi és mtsai et (2014) vizsgálták: a nem-szívbeteg, középkorú férfiak 4-6x 30 mp teljes intenzitású terhelése 4 perces szünetekkel nagyobb mértékben növelte a 24órás LF-powert és a HF-powert, mint az aerob edzés—feltehetően a nagyobb vagus aktivitás miatt. A reggelente fekve regisztrált ötperces EKG-n az intenzív edzések másnapján a HF power csökkent –az aerob edzések után ilyet nem láttak

Az izokalorikus protokollal (a különböző edzések energia igénye azonos) 6 hét alatt 18 edzést végeztettek szívbetegekkel. A 33 perces folyamatos terhelés a maximális pulzusszám 65-85%ával, a 4x4 perces interval 85-95%os pulzusszámmal, az aktív pihenő első 3 percében 60-70%-os pulzusszámmal történt. Piramis-tréninget is alkalmaztak: 3x8 perc lépésenként emelkedő majd csökkenő terhelés 65-95-65%os pulzusszámmal, a piramisok között 2-2 perces pihenő. Mindegyik csoport maximális teljesítménye javult 30 Watt nagyságrendnyit. Mivel a hatásuk egyforma, váltogatni lehet őket, így a betegek szívesebben tűrik az edzést, ez javítja az adherenciát. (Tschentscher et 2014).

Egy „módosított” nagyintenzitású interval edzés tanulmányban a 33, csökkent ejekciós frakciójú szívbeteg a ventilációs küszöb-terhelésintenzitással edzett hetente 3x50 percnyit 4 hétig, majd 3-3perces interval tréninget végeztek az aerob kapacitás 80 illetve 40%-ának megfelelő intenzitással 8 hétig. A 12 hét alatt megnőtt a max VO2, a szívperctérfogat és a cardiac power output –az utóbbi 1,15-ről 1,31 l/perc/Hgmm-re--, javult a légzésgazdaságosság és a verővolumen compliance—ezeket az 50%os intenzitás alatt mérték. A pumpakapacitás nőtt, az afterload csökkent, gazdaságosabbá vált a terhelés alatt a légzés (Huang et 2014).

Harminchárom szívelégtelen beteget (NYHA II-IV, ejekciós frakció 50% alatt) 30-30 mpes, 100%-os terhelés--passzív pihenő interval edzéssel edzettek. A pulzushullám sebesség 9%kal csökkent, az Emv/Vp 14%kal (SphygmoCor eszköz), az echokardiográfiás E/A 24%kal, az augmentációs index 29%kal, a hatperces gyaloglástáv 13%-kal, a VO2 csúcs 28%kal, a maximális teljesítmény 25%kal nőtt. A kontrollcsoportban nem lettek változások. (Chrysohoou et 2015)

Currie és mtsai (2014) fél éven át heti két edzést tartottak a koronária betegeknek. Az első 3 hónapban a folyamatos aerob és a másik csoportban HIIT edzést végeztek, majd rezisztencia-edzést adtak hozzá mindkét csoport edzéséhez. A csúcs-VO2 mindkét csoportban nőtt: 19,8-ról 23,2 ml/kg.percre a folyamatos, 21,1-ről 26,4-re az interval-edzést végzőkön, de a második 3 hónapban nem javult tovább. A lipid-paraméterek alig változtak. Hogyan alkalmazzuk a rezisztencia-edzést—teszik fel a kérdést a szerzők. A versenysportból a válasz: lehetőleg külön napon, ne az aerob edzéssel együtt.

A HIIT a cukorbetegek aerob fittségét, éhomi vércukrát, testzsírját, test izomtömegét, vérnyomását kedvezően alakította a 12 hetes, elliptikus gépen edzés során (Fex et 2014). [A fitness-helyek igen sokféle mozgásformát, eszközt kínálnak—ezzel a lehetőséggel miért nem él a rehabilitáció?]

További edzés-modalitások

A szívelégtelenségben (is) kedvező hatású lehet a (be)légzőizomzat edzése, a légzési minta korrigálása. Cahalin és Arena (2015) áttekintő közleménye tájékoztat erről. (A Power-Breath készülék nálunk is elérhető.)

A három edzésmodalitás: aerob egyenletes vagy interval, az erő/ellenállás gyakorlatok és a légzőizomzat edzése az izomfunkciókat, a szív- és érfunkciókat és a légzést is megbízhatóan javítja (Labate és Guazzi 2015) a szívelégtelen betegeken.

Az utóbbi években „felfedezték” az excentrikus edzés hasznát a szívbetegek rehabilitációjában. Ennek alapja, hogy a maximális izometrikus kontrakciós erőt felülmúló, az összehúzódni akaró izmot a külső, nagyobb erő megnyúlásra készteti (hegyről lefelé futva a combizmaink ilyen aktivitást végeznek): ez gyorsabb izomerőfejlődéshez vezet és az izomtevékenység oxigénigénye sokkal kisebb, mint a koncentrikus izommunkáé, kisebbnek élik meg a betegek az igénybevételt. Casillas és mtsai (2015) szorgalmazzák ennek felhasználását a szívelégtelenségben. Az indikáció az izomzat felerősítése—hiszen a hagyományos aerob edzés a VO2-t nagyobb mértékben használja és javítja. Kézenfekvő, hogy kahexiásokat hatékonyan lehet(ne) excentrikus edzéssel felerősíteni.

3. Újabb betegség-csoportok edzésprogrammjai

A megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenség (Rose-Jones et 2014) prognózisa igen rossz, a jelenlegi gyógyszerek hatástalanok, így egyetlen segítség az edzés. Gaesser és mtsai tanulmánya (Angadi et 2014) a HIIT hatásosságára és veszélytelenségére mutatott rá: nőtt az aerob kapacitás és javult a bal kamra diasztolés diszfunkciója, valamint a bal pitvar volumene is.

A megtartott ejekciós frakciójú—diasztolés—szívelégtelenségben szenvedők optimális edzésének megtalálására az OptimEx-CLIN tanulmány indul Németországban, több centrumban (Suchy et 2014). 2017-re várják az első eredményeket.

A megtartott ejekciós frakciójú szívbetegek számára nincs más olyan hatásos kezelés, mint a fizikai edzés—szögezik le Palau és mtsai (2014) spanyol klinikákból, áttekintve a nem sok, erre vonatkozó tapasztalatot.

Az intrakardiális pacing eszközzel élők számára is hasznos az edzés-rehabilitáció: a terhelési kapacitásuk nő, de a mortalitás és a kórházi felvétel szükségessége nem csökkent a HF-ACTION tanulmány szerint (Zeitler et 2015) A defibrillátorral élő dán betegek fizikai aktivitása fél-egy évvel a beültetés után a 499 betegnek küldött kérdőív-válasz alapján: 37% vett részt rehabilitációs programban, 21% teljesen inaktív, és csak 13% követi a fizikai aktivitásra vonatkozó tanácsokat. (Berg, Thygessen et 2014). Ugyanerről a programmról (Berg, Moons et 2014) megtudtuk, hogy a 12hetes edzésprogram és az egy éven keresztüli psychoedukáció eredményeként javult az egészségérzetük (SF-36), az aerob kapacitásuk. A jobb fizikai egészségűek megtanulták értékelni testük jelzéseit és ehhez igazítani a fizikai aktivitásukat, megtanulták a sokk és a meghalás lehetőségeivel bánást is. (Berg, Moon etc 2014)-

Stroke betegeket legalább fél évvel az esemény után HIIT edzéssel rehabilitáltak: a 30 mp-es „maximális” biciklizés/gyaloglás után 30 mp-es, máskor 60 mpes, és 1210 mpes pihenőkkel. A 30:30 mpes intervalt nem tudták kipihenni, hamarabb fáradtak el és lassultak, ezért a 30 és a 60 mp-es pihenőidők váltakozását javasolják protokollként a 30 mp-es maximális terhelések között Boyne és mtsai (2014). A stroke-rehabilitációban kulcs a személyre szabott program, amit szubmaximális tesztelés alapján alakítanak ki és felügyelnek. A stroke-on átesettek főleg kardiális okból nem vesznek részt ilyenben.

Az aerob aktivitás gyorsítja a szélütött beteg felépülését. Alapelv: szubmaximális terhelés alapján egyéni program, felügyelt végrehajtással. 78 beteg vett részt az előzetes terhelésben, 31 teljesítette a programot, 77%-os részvéttel. 63 százalékuk vált képessé 20 perces folyamatos testmozgásra, 80% folytatni akarta az edzést. Nem volt hátrányos mellékhatás. (Biasin et 2014).

A stroke rehabilitációban is felvetik az intenzívebb edzésmódok alkalmazását a FITT-elv (frequency, intensity, time, type) keretében (Billinger et 2015)

Egy állásfoglalás—a szerzők között kiváló exercise-fiziológusok és klinikusok—összegezi az aktív életvitel előnyeit a stroke-ot átélt betegek számára is. Mind aerob, mind rezisztencia-edzések javítják a teljesítőképességet, az életkilátásokat, életminőséget. Egyéni célkitűzések javítják az adherenciát. (Billinger SA, Arena R et 2014)

Az újszíves betegeket féltik az intenzív terhelésektől—noha évtizedek óta futnak maraton versenyeket közülük egyesek. Egy évvel a műtét után a 16 , átlag 52 éves újszíves, 22,9 ml/kg.perc aerob kapacitással HIIT illetve folyamatos terheléses edzésben vett részt 12 héten át. A VO2 max nagyobb mértékben nőtt az intenzív edzést végzőkön (4,9 illetve 2,6 ml-nyit), a vérnyomás náluk mérséklődött jobban. A maximális pulzusszám a HIIT edzést végzőkön 4,3 ütéssel nőtt és a pulzusnyugvás is gyorsult—a denerváció ellenére. Jól viselték az edzést-tették hozzá Dall és mtsai (2014).

A nagyintenzitású interval edzés a szívtranszplantált betegeken is eredményes volt: az 52, klinikailag stabil beteg heti háromszor 4x4 perces terhelés:pihenő elrendezésben a maximális pulzusszámuk 85-95 százalékával edzett egy évben 3x8 hétig. Az aerob kapacitásuk 27,7-ről 30,9 ml/kg.percre javult, a szisztolés és diasztolés kamrafunkcióik sem a nyugalomban, sem a terhelés alatt nem változtak meg az egy év során—így a teljesítőképesség növekedése a periféria (izomzat, érszabályozottság) alkalmazkodásán múlhatott (Rustad et 2014)

Egy áttekintés a perifériás érszűkületes (PAD) betegek rehabilitációs edzésprogrammja biztonságosságát ismertette: 2876 beteg 82 ezer edzésórája során 8 nemkívánt esemény, köztük hat kardiális történt, ami egy eset tízezer edzés-órára. Ez igen kis veszélyt jelent, így az előzetes kardiopulmonális terheléses vizsgálatot nem tartják szükségesnek Gommans és mtsai (2014—ami a szívbetegek esetében feltétlenül tanácsos.

Az egyik újabb terület a pulmonális hypertenziósok edzése. Az artéria pulmonális nyomása nem változik az edzéssel, de nő az aerob kapacitás—és a munkavégző képesség—hiszen a vázizomzat edzés-adaptációja akkor is segítség, ha a szív pumpafunkciója nem tud javulni. Az egy-kétéves túlélés is javult a napi funkciók elláthatósága mellett, eléggé biztonságos a tapasztalt centrumokban végzett program (Marra et 2015).

A megoperált billentyűhibások ugyanúgy reagálnak az edzésre, mint a többi beteg. Fennálló valvuláris betegséggel nagyon körültekintően javasolják az edzést: ha nem rontja a tüneteket, ha nem vezet dekompenzációhoz, ha az aorta szűkület nem kisebb 0,75 cm2-nél és a nyomásgrádiens 50 Hgmm alatt van. Mitrális billentyű prolapszus esetén, ha nincs aritmia terhelésre sem, nincs thromboembólia, családi korai halálozás, akkor edzhet a személy. Mitrális stenosis 1,5 cm2 feletti szájadékkal részt vehet edzésprogramokban. Mitrális regurgitáció stabil állapot (NYHA I-nél nem rosszabb) nem jelent ellenjavallatot. Aorta regurgitáció sem zárja ki a személyt a közepes intenzitású edzésből, de 3-6 havonta ellenőrizni kell a bal kamra méreteket. A felnőtt, veleszületett szívbetegséggel élők egyedi megítéléssel vehetnek rész sport- vagy rehabilitációs aktivitásban.

Hogyan lehet megőrizni a rehabilitáció során megszerzett kedvezőbb élettani mutatókat? Norvégiában a rehabilitációs intézetből elbocsájtottakat ellátták edzésprogrammal és edzésnaplóval, 3 havonta maximális terheléses tesztet végeztek rajtuk. Az aerob kapacitásuk egy év alatt nem változott (27-28 ml/kg.perc), sem a biomarkereik, sem az életminőségük nem javult tovább (Madssen et 2014).

Noha 50 éve sokmillió emberen végezték el a bypasst, a diéta és a testmozgás szerepét a további életükben nem szorgalmazták—írták Goyan és mtsai Kansasból (Goyan 20 ). A mintegy húsz éve meglévő útmutató sem foglalkozik ezzel. A rövid tartamú intervenciók hatása hamar elhalványul—költséghatékony fittségőrző beavatkozásokra van szükség!

Töprengést olvashatunk Charansonney és mtsai (2014) cikkében arról, hogyan is lehetne csökkenteni a fizikai inaktivitással töltött időt, növelni a testmozgást és a fittséget—azt is figyelembe véve, hogy a statinok, a bétablokkolók szedése és az aktivitás összeütközésbe kerülhet. Az egyénre szabott programot látják megoldásul Charansonney et 2014)

A heti legalább négyszeri fizikai aktivitás, a Mediterrán diéta legalább háromnegyedrészbeli betartása, a nemdohányzás a 4174 beteg életkilátásait 4,5 év során kísérve 50-27 százalékkal csökkenti a reinfarktust és a halálozást. A haskörfogattal (88 illetve 102 cm alatt) nem volt szoros a kapcsolat. Akik egyik faktort sem teljesítik, azokhoz képest az 1, 2 és 3 teljesített életvitelbeli tényező az újabb szíveseménnyel szemben 0,60, 0,49 és 0,38 HR-ű védelmet ad, a meghalás esélye pedig 0,65, 0,57, 0,41-re csökken (Booth et 2014).

A psychés segítség fontosságát emeli ki a „learning and coping stratégiák” ismertetése (Lynggaard et 2014).

Az osztrák ambuláns rehabilitációs programok (AGAKAR) hasznosságáról Niebauer és mtsai (2014) számoltak be. A 2009-11 között a II fázisban (esemény után 4-6 hét) 1432 igen különböző szívbetegséggel rehabilitált beteg teljesítőképessége 20 Wattal javult, a vérnyomásuk 91%ban 140 alá csökkent, 66-70 százalékuk lipid értékei normalizálódtak, a férfiak has kőrfogata 66%-ban 102 cm alá csökkent. A III. fázisban (6-12 hónap) tovább javultak a rizikótényezők, csökkent a szorongás és a depresszió. Érdemes támogatni a tartós rehabilitációt-írták.

Mekkora a hatása a kontrollált rehabilitációs programnak a továbbiakra? Megnőtt a teljesítőképesség, csökkent az inaktív idő és nőtt a könnyű fizikai aktivitással eltöltött idő, de a napi lépésszám és a 3 MET-nél intenzívebb testmozgás mennyisége nem változott. (Ramadi et 2015). Az útmutatók javaslatait, a javasolt mozgásmennyiséget betartó osztrák szívelégtelen betegek halálozása alacsonyabb: „a dózis a fontos!” (Poelzl et 2014)

Az eredményes rehabilitációt a psycho-szociális tényezők lényegesen befolyásolják. Húsz interview Qubec tartományban 41-65 évesekkel erősen arra utal, hogy az egészséges életvezetés elfogadása a reménytelenségük, pesszimizmusuk, amely az anyagi, fizikai kapacitásukból, szociális kapcsolataikból fakad, úgy érzik, hogy kevéssé képesek az életüket kontrollálni: a fatalizmus, a csak rövidtávra gondolkodás esetén nem fogadják el a rehabilitációs lehetőségeket. Bourdieu P. szociokulturális elmélete érvényesülését látják ebben realizálódni (Savage et 2013, Dumas 2014).

4. Az edzés hatásmechanizmusáról egyre többet tudunk. Haack és Zucker (2014) a szívelégtelenségben abnormális szimpatikus tónus megváltoztatásának már megismert lehetőségeit sorolják el: az artériás baroreflex, a szív-reflexek, kemoreflexek fokozottsága, az angiotenzin II és type 1 receptor sűrűség, az oxidatív stressz, a glutamát signalling, az NR1 receptorok fokozottsága jellemző a szívelégtelenségre. Az edzés ezeket normalizálja. Az izomsejtek (szívizomrostok) myokin-termelése módosítja az immunfolyamatokat, a krónikus gyulladást, a sejtek közötti „átbeszélést”. A myokinek szerepéről Pedersen et (2013) Volakis et (2015), Goh et (2014 ), az interval-terhelés előnyeiről a folyamatossal szemben a cukorbetegeken, a mikroRNA-k edzésspecifikus viselkedéséről ugyancsak a Koppenhagai munkacsoport közleményeiből tájékozódhatunk (Karlstoft K Winding K et 2014; Karstoft K, Christensen CS et 2014).

Labate V, Guazzi M: Past, present and future rehabilitation patterns for patients with heart failure. Heart Fail Clin 2015;11(1):105-15.

Cahalin LP, Arena RA: Breathing exercises and inspiratory muscle training in heart failure. Heart Fail Clin 2015;11(1):149-72. doi: 10.1016/j.hfc.2014.09.002.

Goto V: Currents state of cardiac rehabilitation in Japan. Progr Cardiovasc Dis 2014;56(5):557-62.

Gommans LN, Fokkenroad HJ, van Dalen HC et: Safety of supervised exercise therapy in patients with intermittent caludication. J Vasc Surg 2014 Oct 16 pii:S0741-5214(14)01636-X

Gielen S, Laughlin MH, O,Conner C, Duncker DJ: Exercise training in patients with heart disease: Review of beneficial effects and clinical recommendations. Progr Cardiovasc Dis 2014, http://dx.doi.org/10.1016/j.pcad.2014.10.001.

Wen CP, Wai JPM, Tsai MK et: Minimum amount of physical activity for reduced mortality and extended life expectancy: a prospective cohort study. Lancet 2011;378:1244-53.

Turk-Adawi K, Sarrafzadegan N, Grace SL: Global availabiliity of cardiac rehabilitation Nat Rev Cardiol 2014;11(10):586-96.

Poelzl G, Altenberger J, Pacher et: Dose maters! Optimisation of guideline adherence is associated with lower mortality in stable patients with chronic heart failure. Int J Cardiol 2014;175(1):83-89.

Berg SK, Thygesen LC, Svendsen JH et: Physical activity in primary versus secondary prevention indication implantable cardioverter defibrillator recipients 6-12 month after implantation. A cross-sectional study with register follow-up. Arch Phys Med Rehabil 2014 Nov 15. doi:10.1016/j.apmr.2014.11.001

Dumas A, Savage M, Stuart S: Anti-normative lifestyles in cardiac rehabilitation: Underprivileged men, s postheart incident lives. Health 2014;18(5): 458-75.

Berg SK, Moons P, Christensen AV et: Clinical effects and implications of cardiac rehabilitation for implantable cardioverser defibrillátor patients..: J Cardiovasc Nurs 2014 Jul 22.

Midence L, Mola A, Terzic CM et: Ethnocultural diversity in cardiac rehabilitation. J Cardiopulm Rehabil Prev 2014;34(6):437-44

Buchheit M, Laursen PB: High-intensity interval training, solutions to the programming puzzle. Sports Med 2013;43(3):313-38 és 2013;43(10):927-54.

Meyer K, Samek L, Schwaibold M et: Interval training in patients with severe chronic heart failure: analysis and recommendations for exercise procedures Med Sci Sport Exerc 1997;29(3):306-12.

Mampuya WM: Cardiac rehabilitation post, present and future: an overview. Cardiovasc Diagn Ther 2012(2)1:38-49.

Savage M, Dumas A, Stuart SA: Fatalism and short-termism as cultural barriers to cardiac rehabilitation among underprivileged men. Sociology of Health and Illness 2013;35(8):1211-26.

Meyer K, Peters K, Roskamm H: Improvement of aerobic capacity in chronic congestive heart failure. Which training method is appropriate? Z Kardiol 1998;87(1):8-14

Gibala MJ, Gillen JB, Percival ME: Physiological and health-related adaptations to low-volume interval training: influences of nutrition and sex. Sports Med 2014;44 (Suppé 2):S127-37.

Angadi SS, Mookadam F, Lee CD et: High-intensity interval training vs. moderate intensity continuous exercise training in heart failure with preserved ejection fraction: A pilot study. J Appl Physiol 2014 Sep 14 doi: 10.1152/japplphysiol.00518.2014.

Junaeu M, Hayami D, Gayda M et: Provocative issues in heart disease prevention. Can J Cardiol 2014;30(12 Suppl):401-9. doi:10.1016/j.cjca.2014.09.014.

Dall CH, Snoer M, Christensen S, Monk-Hansen T et: Effect of high-intensity training versus moderate training on peak oxygen uptake and chronotropic response in heart transplant recipiens: a randomized crossover trial. Am J Transplant 2014;14(10):2391-9.

Tschakert G, Koepfl J, Mueller A és mtsai : How to regulate the acute physiological response to „Aerobic” High Intensity Interval Exercise. J Sports Sci Med 2015, 14:29-36.

Madssen E, Arbo I Granoien I et: Peak oxygen uptake after cardiac rehabilitation: a randomized controlled trial of 12-month maintenance program versus usual care. PLoS One 2014;9(9):e107924.

Fex A, Leduc-GaUDET jp, Fillion ME et: Effect of elliptical high intensity interval training on metabolic risk factor in pre- and Type 2 diabetes patients: a pilot study. J Phys Act Health 2014 Aug 22

Georgantas A, Dimopoulos S, Tasoulis A et: Beneficial effects of combined exercise training on early recovery cardiopulmonary exercise testing indices in patients with chronic heart failure..J Cardiopulm Rehabil Prev 2014;34(6):378-85.

Marra A, Egenlauf B, Bossine E et: Principles of rehabilitation and reactivation. Respiration 2015 Feb 13.

Rose-Jones LJ, Rommel JJ, Chang PP: Heart failure with preserved ejection fraction: an ongoing enigma. Cardiol Clin 2014;32(1):151-61.

Zeitler EP, Piccini JP, Heilkamp AS et: Exercise training and pacing status in patients with heart failure: results from HF-ACTION. J Cardiac Fail. 2015;21(1):60-67.

Rustad LA, Nytroen K, Amundsen BH et: One year of high-intensity interval training improves exercise capacity, but not left ventricular function in stable heart transplant recipients: A randomised controlled trial. Eur J Prev Cardiol 2014;21(2):181-91.

Pattyn N, Coeckelberghs E, Buys R et: Aerobic interval training vs. moderate continuous training in coronary artery disease patients: a systematic review and meta-analysis. Sports Med 2014;44(5):687-700.

Conraads VM, Pattyn N, De Maeyer C et: Aerobic interval training and continuous training equally improve aerobic exercise capacity in patients with coronary artery disease: The SAINTEX-CAD study. Int J Cardiol 2015;179:203-10.

Chrisohoou C, Anfgelis A, Tsitsinakis G et: Cardiovascular effects of high-intensity interval aerobic training combined with strength exercise in patients with chronic heart failure. A randomized phase III clinical trial. Int J Cardiol 2015;179:269-74.

Boyne P., Dunning K, Carl D et: Within-session responses to high-intensity interval training in chronic stroke. Med Sci Sports Exerc 2014; Jun 27.

Suchy C, Massen L, Rognmo O et: Optimising exercise training in prevention and treatment of diastolic heart failure (OptimEx-CLIN): rationale and design of a prospective, randomized, controlled trial. Eur J Prev Cardiol 2014;21(2 Suppl):18-25.

Kiviniermi AM, Tulppo MP, Eskelinen JJ et: Cardiac autonomic function and high-intensity interval training in middle-age men. Med Sci Sports Exerc 2014;46(10):1960-7.

Gielen S, Laughlin-MH, O,Conner C, Duncker DJ: Exercise training on patients with heart failure: review of beneficial effects and clinical recommendations. Progr Cardiovasc Dis 2015;57(4):347-55.

Schwarz S, Halle M: Exercise training on heart failure patients. Dtsch Med Wochenschr 2014;139(16):845-50

Fleg JL, Cooper LS, Borlaug BA et: Exercise training as therapy for heart failure: current status and future directions Circ Heart Fail 2015;8(1):209-20.

Forman DE: Rehabilitation practice patterns for patients with heart failure: the United States perspective. Heart Fail Clin 2015;11(1):89-94..

Stone JA, Hauer T, Haykowsky M, Aggarwal S: Exercise therapy for heart failure patients in Canada. Heart Fail Clin 2015;11(1):83-8.

Myers J, Brawner CA, Haykowsky MJ, Taylor RS: Prognosis: does exercise training reduce adverse events in heart failure? Heart Fail Clin 2015,11(1):59-72

Currie KD, Bailey KJ Jung ME et: Effects of resistance training combined with moderate-intensity endurance or low volume high-intensity interval exercise on cardiovascular risk factors in patients with coronary artery disease. J Sci MedSport 2014 Sep 30. pii: S1440-2440(14)00198-4.

Anagnostakou V, Chatzimichail K, Dimopoulos S et: Effects of interval cycle training with or without strength training on vascular reactivity in heart failure patients. J Card Fail 2011;17(7):585-91.

Matsuo T, Saotome K, Seino S et: Low-volume, high-intensity, aerobic interval exercise for sedentary adults: VO2max, cardiac mass, and heart rate recovery. Eur J Appl Physiol 2014;114(9):1963-72.

Charassonney OL, Vanhees L, Cohen-Solal A: Physical activity: from epidemiological evidence to individualized patient management. Int J Cardiol 2014;170(3):350-7.

Sacks R, deJong A, Brinks J et: Cardiorespiratory responses to table tennis in low-fit-coronary patients and implications for exercise training. Am J Cardiol 2014;114(12):1846-9.

Chen CH, Chen VJ, Tu HP et: Benefits of exercise training and the correlation between aerobic capacity and functional outcomes and quality of life in elderly patients with coronary artery disease. Kaohsiung J Med Sci 2014;30(10):521-30.

Tschentscher M, Eichinger J, Egger A et: High-intensity interval training is not superior to other forms of endurance training during cardiac rehabilitation. Eur J Prev Cardiol 2014 Nov 17 pii: 2047487314560100.

Huang SC, Wong MK, Lin PJ et: Modified high-intensity interval training inceases peak cardiac power output in patients with heart failure. Eur J Appl Physiol 2014;114(9):18531-62.

Biaskin L, Sage MD, Brunton K et: Integrating aerobic training within subacute stroke-rehabilitation: a feasibility study. Phys Ther 2014,94(12):1796-806.

Ramadi A, Stickland MK, Rodgers WM, Haennel RG: Impact of supervised exercise rehabilitation on daily physical activity of cardiopulmonary patients. Heart Lung 2015;44(1):9-14.v

Haack KK, Zucker IH: Central mechanisms for exercise training-induced reduction in sympatho-excitation in chronic heart failure. Auton Neurosci 2014 Oct 18 pii: S1566-0702(14)00170-2.

Benzer W: (Development and importance.. Dtsch Med Wschr 2014;139(27):1427-32

Coyan GN, Reeder KM, Vacek JL et: Diet and exercise interventions following coronary artery bypass graft surgery: a review and call to action. Phys Sportmed 2014;42(2):119-29.

Canadian Cardiovascular Harmonized National Guidelines Endeavour (C-CHANGE): 2014 update. CMAJ 2014;186(17):1299-1305. doi:10.1503/cmaj.140387.

Billinger SA, Arena R Bernhardt J et: Physical activity and exercise recommendations for stroke survivors: a statement for healthcare professionals from the American Heart Association/American Sroke Association. Stroke 2014;45(8):2532-53. doi: 10.1161/STR.0000000000022

Biasin L, Sage MD, Brunton K et Integrating aerobic training within subacute stroke rehabilitation: a feasibility study. Phys TRher 2014;94(12):1796-806. doi: 10.24522/pjt.20130404.

Booth JN 3rd, Levitan EB, Brown TM et: Effect of sustaining lifestyle modifications (nonsmoking, weight reduction, physical activity, and mediterranean diet) after healing of myocardial infarction, percutaneous intervention, or coronary bypass (from the Reasons for Geographic and Racial Differences in Stroke Study: Am J Cardiol 2014;113(12):1933-40.

Billinger SA, Boyne P, Coughenour E et: Does aerobic exercise and the FITT principle fit into stroke recovery? Curr Neurol Neurosci Rep 2015;15(2):519. doi: 10.1007/s11910-014-0519-8

Andersen L, Raylor RS: Cardiac rehabilitation for people with heart disease: an overview of Cochrane systematic reviews. Cochrane Database Syst Rev 2014;12:CD011273.

Casillas JM, Besson D, Hannequin A et: Effect of an eccentric training personalized by a low rate of perceived exertion on the maximal capacities in chronic heart failure. ííEur J Phys Rehabil Med 2015 Jan 14

Schwarz S, Halle M: (Exercise training in heart failure patients). Dtsch Med Wochenschr 2014;139(16):845-50.

Achttien RJ, Staal JB, van der Voort S et: Exercise-based cardiac rehabilitation in patients with chronic heart failure: a Dutch practice guideline. Neth Heart J 2015;23(1):6-17.

Palau P, Nunez E, Dominguez E et: Physical therapy in heart failure with preserved ejection fraction? A systematic review. Eur J Prev Cardiol 2014 dec 8 pii:2047487314562740.

Lynggaard V, May O, Beauchamp A et: LC-REHAB: randomized trial assessing the effect of a new patient education method—learning and coping strategies—in cardiac rehabilitation. BMC Cardiovasc Disord 2014;14(1):186 doi:10.1186/1471-2261-14-186.

Volakis KA, Smilios I, Spassis AT et: Acute pro- and anti-inflammatory responses to resistance exercise in patients with coronary artery disease: a pilot study. J Sports Sci Med 2015;14:91-97.

Pedersen BK: Muscle as a secretory organ. Compr Physiol 2013;3(3):1337-62.

Nielsen S, Akerström T, Rinnov A et: The miRNA plasma signature in response to acute aerobic exercise and endurance training. PLoS One 2014;9(2):e87308.

Karlsoft K, Winding K, Knudsen SH et: Mechanisms behind the superior effects of interval vs continuous training on glycemic control in individuals with type 2 diabetes: a randomised controlled trial. Diabetologia 2014;57(10):2081-93.

Karlstoft K, Christensen CS, Pedersen BK, Solomon TP: The acute effects of interval-vs continuous-walking exercise on glycemic control in subjects with type 2 diabetes: a crossover, controlled study. J Clin Endocr Metab 2014;99(9):3334-42.

Wallner D, Simi H, Tschakert G, Hofmann P: Acute physiological response to aerobic short-interval training in trained runners. Int J Sports Physiol Perform 2014;9(4):661-6.




Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!