Myers J. és mtsai: Javít-e az edzés a szívelégtelenség hátrányain?

Közzététel: 2015. december 28.

Does exercise training reduce adverse events in heart failure?
Palo Alto VA Health Care System, Stanford University, Cardiology 111C, 3801 Miranda Ave, Palo Alto, CA 94304, USA, E-cím:drj993@aol.com
Heart Failure Clin 2015, 11, 59.

A krónikus szívelégtelenség csökkent fizikai terhelhetőséggel, mozgásra dyspnoéval jár, ami rontja az életminőséget, korlátozza a mindennapi aktivitást. A kórokok mind a szívműködés, mind a perifériás vérellátás területén fennállnak: kisebb a szívperctérfogat, a véreloszlás abnormális, az izmok oxidatív kapacitása (mitokondrium tartalma, száma, enzimaktivitások) csökkent, abnormális az értágulási képesség, nagyobb az érellenállás, az autonom idegrendszer működése zavart.


Az elmúlt negyed évszázadban a tanulmányok serege igazolta, hogy biztonságosan lehet fizikai edzésbe bevonni a szívelégtelen betegeket is, ez nem okoz további szívizom károsodást, és számos fizikai és psychés előnyt nyújt. Az edzéssel csökken a kórházi felvételek szükségessége, csökken a mortalitás, javul az életminőség. A HF-ACTION tanulmány (Heart Failure: A Controlled Trial Investigating Outcomes of Exercise Training) tanulságai adnak újabb bizonyítékokat erre.


A csúcs-oxigénfelvétel (VO2 max) 10.25 százalékos nagyságrendben nő az edzésperiódus során, ez eleve jobb életkilátásokkal jár. Ez igen sok élettani funkció összetett javulását tükrözi, nem csupán ez ejekciós frakciótól függ, amint a megtartott EF-ú betegek javulása is mutatja. A klinikumban a bonyolultsága miatt ritkán használt termodiluciós szívperctérfogat mérés igazolja, hogy a maximális Q 5-20 százalékos növekedése jár az edzéssel.

Ez a pulzusszám, a verővolumen, az afterload pici változásainak összetevődéséből fakad. A másik hatásterülete az edzésnek az endotél funkciók javítása: csökken a keringő katecholamin szint, csökken a gyulladásos és oxidatív stresszt/károsodást jelző markerek szintje, a natriuretikus peptid, nő a NO termelés—mindezek csökken az érszűkülés, javul az endotél működés, az izom perfúzió. Már a napi sokszori markolással edzés is javítja az endotélfüggő értágulást, növeli a keringő progenitor sejtek számát, ami az érkárosodások kijavításának jobb lehetőségét jelzi.


Az izmokban az edzés hatására nő a mitokondriumok nagysága és száma, az oxidatív enzimkapacitás, javul a kapillarizáció, a 31PMRI és közeli infravörös spektroszkópia láthatóvá teszi a javult ATP-szintézist, a gyorsabb restitúciót a terhelés után.


A légzésszabályozás is nagyot változik az edzés hatására, amit a fokozatosan növekvő spiroergometriás terhelés során regisztrálható VE /VCO2 és OUES (Oxygen Uptake Efficiency Slope) mutat.
A ventillációs/perfúziós rendellenességek megszűnnek, az izmok is „megszokják” a munkát és akár 60 százalékkal kevésbé jeleznek a központi idegrendszernek az ergoreceptorok útján, a laktátemelkedés csak a nagyobb intenzitásnál lép fel. A légzőizmok célzott edzése (pl Power Breath—Ref) is haszonnal jár.


A HF-ACTION a megcélzott háromezer helyett 2331 beteget vont be az USA, Kanada és Franciaország 82 centrumában. Átlagkoruk 59 év, 27-30 százalék volt a nő. A 3 hónapos, heti 3 edzés—amit puzusmonitorral ellenőriztek—és az otthoni futószalag vagy lábergométer használata azokon, akik heti 3-5 illetve 5-7 MET-órányi edzést végeztek, jelentősen csökkentette a kórházi felvételt. A bármelyokú halálozás 11, a kardiális 15 százalékkal csökkent, annak ellenére, hogy a betegeknek csak a harmada teljesítette a heti legalább 120 percnyi edzéstartamot a 3 hónapos felügyelt edzést követően. A 3 hónapos edzés alatt minden 1 ml/kg.perc-nyivel nagyobb csúcs-oxigén felvétel elérése 4-7 százalékkal kedvezőbb halálozási és újrafelvételi gyakoriságot hozott.


Az egész tanulmány az eddigi legköltségesebb volt: 37,5 millió dollár, megerősítette az edzéssel rehabilitáció veszélytelenségét és klinikai hasznát.


A klinikailag stabil szívbeteg nők száma kevesebb a tanulmányokban. Mivel az izomerejük kisebb, rendszerint rezisztencia edzéssel érdemes kezdeni a rehabilitálásukat, és a kombinált (aerob +rezisztencia) edzés hozza legjobb eredményt, akár 26 százalékos csökkenést az ápolási és a halálozási mutatókban, mind a csökkent, mind a megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenségben.


Apor Péter dr.




Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!