Apor Péter: Elesés megelőzés

Közzététel: 2014. január 6.

Igen sok beavatkozást próbáltak már e célra, de a legjobbat még keresik — ez egy svájci program (Gschwind et 2013) célkitűzése. Mérik majd a statikus és dynamikus egyensúlyt (élezett Romberg), a járást, a proaktív egyensúlyt, a Timed Up And Go tesztet, a reaktív egyensúlyt (a kétlábon állás zavarásával), a térdig ülésből felállást, a markolóerőt, a lépcsőzést, az ellenmozgásos felugrást, a testösszetételt. Tizenkét hetes, heti 3x30 perces erő- és egyensúlyérzés edzésen vesznek majd részt, a kontrollok pedig otthon edzenek. A költség-elemzés is szempont.

A munkahelyen egésztest-vibrációt alkalmaztak négy héten át, ami jelentősen csökkentette a hátfájást és az állásbiztonságot (Elfering et 2013).

Az eleséstől azok félnek leginkább, akik alig képesek felállni a székből, akik eszköz segítségével járnak, akik a közlekedő eszközöket korlátozottan képesek használni, akik egészsége gyenge, akik egyensúly zavarokat élnek meg, kisebbségiek, a kövérek (Kumar et 2014).

Az osteoporosis csökkentésében elsősorban érdekelt orvosok, rehabilitációs specialisták feladatait az Európai Szakorvosok Uniója fogalmazta meg (Oral et 2013).

Az elesést megelőző programokat a Cochrane Library Embase cikkeinek alapján tekintették át El-Khoury és mtsai (2013). Tizenhét, megfelelőnek talált vizsgálat 4305 beteggel azt mutatta, hogy az egyszerű eleséstől a törésig súlyosbodó ötfokú skála mindegyikében hatásos a megelőzés, az elesés esélye 37 százalékkal csökkent a teljes mintában, de legnagyobb mértékben a súlyos következmények ritkultak, 61 százaléknyit is.

Az elesés nem csak a sérülés és a fájdalom kezeléséből áll, hanem keresni és megszüntetni kell az okát. Ungar A és mtsai (2013) közleménye erről szól. Az idős, mentálisan sem ép, egyedül élő emberek elesései nagyrészt ismeretlenek maradhatnak, a megelőző helyzetre, tünetekre nem emlékeznek, tanú nincs rá. A leggyakoribb ok a szinkope a carotis sinus syndroma, a pitvarfibrilláció következtében, de olykor a gyógyszerelést is át kell állítani, elhagyni az antihypertenzív szerek egyrészét, a diuretikumokat (kiszáradás, keringő volumen csökkenése), a benzodiazepint. Antiaritmiás szerek vagy eszközös kezelés szükséges, és az egyensúlyérzék valamint az alsóvégtag izomerejének növelése indokolt. A környezetet módosítani kell a botlások, elcsúszások elkerülése érdekében. A szinkopét követő elesés hatszor nagyobb esély a súlyos sérülésre és arra, hogy tartósan hever a beteg a hidegben. A szinkopéval élők 13-33 százalékkal nagyobb eséllyel halnak meg egy éven belül, négyötödük 4 éven belül meghal. A pacemaker beültetés ezt negyedére csökkenti. A tilt-teszt és a karotis masszázs próba fontos az elesett beteg kivizsgálásában.

Ausztrália Victoria államában (5,5 millió lakos) indul egy hatásosnak szánt elesést megelőző átfogó program, amelynek minden részletét tárgyalja Day és mtsai (2011) cikke. Az egészség-szervezés tudói számára lehet ez nagyon hasznos.

A demenciával élők körében korlátozottabb a preventiv próbálkozások sikere — írták Meyer C és mtsai (2013).

Igen tanulságos Balzer és mtsai áttekintése (2012). A 12 ezer cikkből kiemelt 184 közlemény arról tanuskodik, hogy a nagyon elesett, törékeny személyeken csak a környezet változtatása csökkenti az elesések számát. Nem egyértelműen hatásos a látás javítása, a psychotrop gyógyszerek változtatása, D-vitamin adás az igazolt hiány kivételével, psychológiai és tanítási próbálkozások, csípővédő eszközök viselése. A költség-hatás elemzéshez kevés a biztos adat Németorszságban (!). A megelőző programokban a részvétel kiszámíthatatlan, igen sok tényező befolyásolja. Nem teljesen indokolják tudományos érvek az elesés-megelőzési törekvéseket — írják.

A podiaterek is hozzájárulhatnak a biztosabb járáshoz a cipő és a betétek alakításával, a talp és a boka mobilizációjával, a nem-csúszó zokni, és papucs megválasztásával (Najafi et 2013).

Anglia, Wells és Észak-Írország 113 helyén, ahol az NHS Trust elesést megelőző foglalkozásokat tart, mind a dolgozók,mind a résztvevő betegek véleményét kikérték. A 76-84 éves személyek négyötöde 12 hétnél rövidebb, alacsony intenzitású foglalkozásokról számolt be kórházakban és közösségi helységekben. Egyensúlyfejlesztő és erőnövelő gyakorlatokról számoltak be, kétharmaduk ehhez súlyzókat, rugalmas szalagokat is igénybe vett. A foglalkozásoknak csak a felében nőtt a terhelés progresszívan, de az elégedettség így is 95 százalékos. Hiányzik az elért eredmények tartását segítő követés (Buttery et 2013).

Az elesések következményeit a csontállomány megtartását célzó gyógyszeres kezelések is enyhíthetik. Nem derűs ennek az állása egy francia felmérés szerint (Ossébo tanulmány; Castro-Lionard et 2013). A kérdőívre válaszoló 75-85 éves nők fele nem szed kalciumot, D-vitamint, bifoszfonátot vagy egyéb osteoporózis elleni szert. A 2133, gyógyszert használó nő 59 százaléka kalciumot, 42 százaléka egyéb — többnyire kombinált — szert szed. Ők többnyire már átestek törésen, alacsony súlyúak, a DEXA osteoporózist jelzett, egyedül élnek, magasabb az iskolázottságuk. A törést már átélt nők harmada nem szed csonterősítőt, még ha többször el is esett a megelőző évben, kivéve a magasabb műveltségűeket.

Castro-LionardK, Dargent-Molina P, Fermaian C et: Use of calcium supplements, vitamin d supplements and specific osteoporosis drugs among French women aged 75-85 years: paterns of use and associated factors. Drugs Aging 2013;30(12):1029-38.

Kumar A, Carpenter H, Morris R et: Which factors are associated with fear of fallimg in community-dwelling older people? Age Ageing 2014;43(1):76-84.

Gschwind YJ,Kressig RW, Lacroix A etc: A best practice fall prevention exercise program to improve balance, strength/power, and psychosocial health in older adults? study protocol for a randomized controlled trial BMC Geriatr 2013;13:105.

Buttery AK, Husk J Lowe D et: Older people,s experiences of therapeutic exercise as part of a falls prevention service. Age Ageing 2013 Nov 28.

Najafi B, de Bruin ED, Reeves ND et: The role of Podiatry int he prevention of falls in older people: a JAPMA special issue. J Am Podiarzt Med Assoc 2013;103(6):452-6.

Balzer K, Bremer M, Schramm S et: Falls prevention for the elderly. GMS Health Technol Assess 2012:8:Doc01.

Day L, Finch CF,Hill KD et: A rotocol for evidence-based targetinh and evaluation of statewide strategies for preventing falls among community-dwelling older people in Victoria, Australia. Inj Prev 2011;17(2):e3.

Elfrering A, Arnold A, Schade V et: Stochastic resonance whole-body vibration, musculoskeletal symptoms, and body balance: a worksite training study. Saf Health Work 2013,4(3):149-55.

Ungar A, Rafanelli M, Iacomelli I et: Fall prevention in the elderly. Clin Cases Miner Bone Metab 2013;10(2):91-5.

Meyer C, Hill S, Dow B et: Trnaslating falls prevention knowledge to community-dwelling older PLWD: a mixed-method systematic review. gerontologist 2013 Nov 11.

El-Khoury F, Cassou B, Charles M-A, Dargent-Molina P: The effect of fall prevention exercise programmes on fall induced injuries in community dwellingolder adults: systematic review and meta-analysis of randomised controlledtrials.BMJ 2013:347:16234.

Oral A, Kucukdeveci AA, Varela E et: Osteoporosis. The role of physical and rehabilitation medicine physicians. Eur J Phys Rehabil Med 2013;49(4):565-77.




Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!