Weygand PG és mtsai: A különböző sebességű gyaloglás oxigénigénye a testméretek figyelembe vételével

Közzététel: 2013. november 11.

Predicting metabolic rate across walking speed: one fit for all body sizes?

Weygand P. G és mtsai; Southern Methodist University, Dallas, Texas, 5538 Dyer St, Dallas, TX 75206, Email: pweygand@smu.edu

A téma indoka, hogy a fittség megítélésére a gyaloglás-próbák széles körben használatosak: a hatperces a rehabilitációs programok során, a 2 km-es gyaloglás teszt az átlagos felnőtt lakossági felmérések alkalmával. A testsúly és a teljesítmény (sebesség) alapján becsülhető az oxigén igény, s ha eközben pl. a pulzusszám tanúsítja a teljesítmény maximális voltát, akkor az aerob kapacitást/kardiorespiratórikus fittséget becsülte fel a próba.

A szakma kézikönyve (ASCM Guidelines for graded exercise testing and prescription, Philadelphia, Lippincott, Williams and Wilkins, 8th ed 2008) egyszerű tájékoztatót ad: egy kg testtömegünket egy km-re vízszintesen 100 ml oxigénnel visszük el (futva 200 ml-rel; a meredekség további igénnyel jár), de ez akár 18 százalékkal eltérhet a megmérttől. Ezért egy kisérletsorozatban pontosították a gyaloglás oxigén igényét különböző életkor, testsúly, testmagasság és sebesség esetén.

A nyugalmi oxigénfogyasztás (becslése: 1 MET= 3,5 /kg.perc) pontosabb jellemzésére Schofield WN 1985-ös számításmódját ajánlják. Ehhez adódik a „minimum walking metabolic rate”: az állás oxigén igénye. Ezekhez adódik a sebességgel exponenciálisan—de a lineáristól nem nagyon eltérően növekvő—haladási oxigén felvétel.

A képlet: VO2 összes= 2,0 x VO2 nyugalmi +[5,6xV2] magasság-1, ahol az oxigén ml/perc.kg, a gyaloglássebesség m/mp, a testmagasság méterben szerepel.

Referens: A legnagyobb gyaloglási sebesség a 2 m/mp (7,2 km/óra), a legkisebb kocogási sebesség 8 km/óra.

A nyugalmi oxigénfogyasztás kiszámítása (Schoefield etc 1985):

Apor Péter dr.





Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!