Weston KS és mtsai: A nagyintenzitású interval edzés az életmód-okozta kardiometabolikus betegségek esetén: szisztémás áttekintés és meta-analízis

Közzététel: 2013. november 4.

High-intensity interval training in patients with lifstyle-induced cardiometabolic disease: a systematic review and meta-analysis

Weston K. S. és mtsai
The University of Queensland, Brisbane, levelezés prof Jeff S. Coombes, Email:jcoombes@uq.edu.au
Brit J Sports Med 2013 Oct. 10.1136/bjsports-2013-092576.

A korábban minden mozgástól eltiltott, infarktuson átesett beteget az 1950-es években kezdték Levine és Lown kezdeményezésére kiültetni a karosszékbe, és 1972-ben tapasztalta Smodlaka (J Chron Dis 25, 345-52), hogy a 60:30 ml terhelés:pihenő interval terheléssel kétszer annyi ideig képes biciklizni a szívbeteg, mint a folyamatos mozgással. Forradalmi felismerésként hatott, hogy a nagyintenzitású terhelés provokál megfelelő edzés-adaptációt az infarktust átélt betegen (J Appl Physiol 1979;47:482; Circulation 1981;64:1116). A további tapasztalatok, igen különböző edzés-protokollokkal, kevésbé voltak eredményesek. A versenysportban szerzett tapasztalatok (pl. Gibala et: J Physiol. 2006;575:901) adtak újabb lökést az interval-edzés alkalmazásának a szívbetegek rehabilitációjában. Bizonyossá vált, hogy a nagyintenzitású interval tréning (HIIT) nagyobb mértékben emeli az aerob kapacitást—márpedig a jobb aerob fittség nagyon jelentős, egyéb rizikótényezőktől független védelmet jelent a kardiometabolikus betegségek és a bármely okú meghalás ellen: 1 MET-tel nagyobb fittség 10-25 százalékkal csökkenti az esélyt. Másik érv, hogy ezta védelmet rövidebb edzésidővel lehet elérni.
Tíz tanulmányt gyűjtöttek össze a szerzők, ebből hatot ugyanazon norvég műhelyből (Norvegian University of Science and Technology) közölték. Két tanulmány a koronária betegek, egy a hypertóniások, három a szívelégtelen, egy az obes, egy a metabolikus szindromás betegek HIIT edzéséről számolt be. A tüdőbetegek HIIT programmjáról (Thorax 2010;65:205-10), a koronária betegekéről (Eur J Appl Physiol 2011,111:579) olvasható már áttekintés. Az edzésperiódus legalább 4 hetes, a folyamatos terhelésű kontrol csoport (MICT: moderate intensity continuous training) edzéspulzusa a maximálisnak legalább a 60-75 százaléka, a HIIT-csoportoké 85-95% volt, vagy az utóbbiak a maximális teljesítmény/mért VO2max 80-100%-ával mozogtak a terhelési szakaszokban. Hét tanulmányban a futószalagot, háromban a kerékpárt használták az edzésre. Ehhez nyújtás, erőfejlesztés és relaxáció is társult egy tanulmányban.
Az edzéspulzus a maximálisnak a 85-95 százalékára emelkedett, a „pihenő” szakaszban 50-75%-ra ereszkedett vissza. Két tanulmányban a maximális aerob kerékpár teljesítmény 80-120 százalékával terheltek és ezt passzív pihenő követte. Az edzésidő 38-46 perc volt, volt izokalorikus tervezés és volt azonos edzésidő tartamú tervezés is. A terhelésidő 4-4 perc, a pihenő 3 perc, volt 30:30 mp és 30:60 mp megosztás is. Heti 3-6 edzést írtak elő, ezek egyrésze otthoni feladat volt, 4-16 hetes periódusokról olvashatunk.
Előnyösebbnek bizonyult a HIIT a MICT-nél a következőkben: VO2 csúcs, vérnyomáscsökkenés, HDL-C, trigliceridek, oxidatív stressz mérséklődés, zsírtranszport, PGC-1alfa és Ca-reuptake az izomban, NO-availability, szívfunkciók, életminőség, élvezhetőség. A vérnyomáscsökkenés 10-12/6 Hgmm, a HDL-C emelkedése 25% volt egyes tanulmányokban. A testsúly nem változott drámaian, de a zsírsavtranszport csökkent, az inzulin-érzékenység fokozódott. Az izombiopszás minták a mitokondriális funkciók és a kontraktilitást jellemző maximális Ca-felvétel fokozódását mutatták. Az aerob kapacitás emelkedése --5,4 ml/kg.perc—2,6 ml/kg.perc--- mintegy kétszerese a MICT-el elértnek, 19,4% az összesített adatok szerint.
Káros mellékhatást e közlemények nem írtak le, illetve nemleges információt adtak. Egy beteg meghalt a MICT csoportban, de nem kardiális okból. Rognmo és mtsai (Circulation 2012;126:1436) 4846 beteg rehabilitációja esetében egy halálozásról számolt be a HIIT csoportban és két nem halálos szíveseményt a MICT edzést végzőkön. Ez 1/129ezer eset/edzés illetve 1/23 ezer edzés gyakoriságot jelent—s ez elhanyagolhatóan csekély. A HIIT edzés ellenjavallatai az instabil állapotok, általában ugyanazok, amelyeket a kardiális rehabilitációs edzésnél figyelembe kell vennünk.
A terminológiáról a javaslatuk: közel-maximális-maximális edzésről érdemes beszélni, amely lehet HIIT --egyes szerzők ezt aerob interval tréningnek nevezik-- vagy lehet Sprint Interval Tréning (SIT)—ez utóbbi a 30 mpes és egyéb, rövid terheléseket jelenti. A HIIT során a maximális pulzusszám 80-100%-át érjük el, a SIT-nél az aerob kapacitás-terhelést meghaladó intenzitást érünk el rövid időre.
A szerzőcsoport javaslata a HIIT-re az 40 perc körüli tartam, a maximális pulzusszám 85-95 százalékát érje el ennek során, passzív pihenő során 70%-ig szálljon ez alá. A 4x4 perces terhelést 3-3 perces passzív pihenő szakítsa meg. Bemelegítés 10 perc 60%-os pulzusszámmal, levezetés 5 perc, 50 százalékos pulzusszámmal.
Referens: a maximális pulzust a 220-évek képlet jelzi—egyéni eltérésekkel, szívbetegeken gyakori a kronotróp inkompetencia. Ezért is a rehabilitációt (tünetlimitálta) vita maxima terheléssel kell kezdeni. Nem ismerünk rehabilitációs edzéstanulmányt az általunk javasolt „mini-interval” edzésről (8:15 mp), amely a versenysportban a felkészülés bizonyos szakában nagyon eredményes módszer. Nem említik a szerzők az 1950-es évek távfutóit, akik az interval edzés bevezetésével döntögették hétről-hétre a rekordokat.

Apor Péter dr.





Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!