Apor Péter dr: Az edzésterhelés jellemzése a TRIMP módszerrel

Közzététel: 2012. október 27.

A TRéning IMPulzus pontosabb ismerete mind a versenysportban, mind a preventív-rehabilitatív célú testmozgásban fontos (lenne), hogy tudjuk, mi is okozta a hatást: a versenyteljesítmény, a teljesítőképesség (aerob kapacitás), a kardiovaszkuláris rizikótényezők, a testösszetétel stb. változása minek is a következménye? Az edzéssel eltöltött idő, a táv feljegyzése önmagában kevés ehhez.

Bannister, a középtávon rekorder orvos futó és Calvert nevéhez fűződik az első TRIMP módszer leírása (1980, 1991): azt regisztrálták, hogy az edzés során mennyi időt töltött el mekkora pulzusszámmal és tejsavszinttel a versenyző. A sportolói csoportok átlagértékeivel számoltak, s ez a módszer annyiban javítandó, hogy az egyének—egymástól különböző—értékei, az individuális TRIMP (iTRIMP) megismerése-kísérése ígér megbízhatóbb információt az edzésimpulzusról.
Három élettani mutatót szoktak/lehet mérni: a szívfrekvenciát, a tejsavszintet és a terhelés nehézségének szubjektív megítélését: az RPE-t (Akubat 2012).

Az előzetes laboratóriumi, emelkedő terhelések (példáúl percenként 1 km/ó sebességgel gyorsuló futás során a maximális pulzusszám; 4-4 perces egyenletes, gyorsuló sebességű futások 1 perces pihenőkkel a tejsav-„küszöbök” mérésére), az edzéseken és versenyeken ellenőrző pulzus és tejsav mérések, valamint a laboratóriumi tesztek és az edzések/versenyek során (általában 30 perccel utána) az RPE megkérdezése képezik a számításmódok alapját.
Kiszámítják, hogy az adott terheléses pulzus mekkora hányada a pulzustartaléknak. A 2 és a 4 mmol/l-es tejsavszintek energetikai határokat jeleznek: a még teljesen aerob energiaszolgáltatás illetve a még kompenzált metabolikus acidózis határát (Apor 2000; 2012). A laktátszintekhez rendelt pulzusszámok és RPE (Borg-skála) értékek az edzésintenzitás-zónákat jellemzik. Az egy-egy intenzitás-zónában töltött idővel szorozva (és az intenzitást jelző faktorral súlyozva) adódik egy edzés/verseny által képviselt igénybevétel. A számolási módszerekről áttekintést adtak Hayes és Quinn (2009), Johnson és mtsai (2009).
A különbségek és a fejlesztési irányok a következőkből adódnak: tetszőlegesen kijelölt intenzitás zónák használata; az egész versenyzőcsoport pulzus-reakciójával és nem az egyéni reakciókkal számolnak; nem gyűjtenek össze igen nagyszámú mérést a csoportra jellemző viselkedés megállapítására.
A módszer az állóképességi sportágak mellett (Manzi et 2009, Rodriguez-Marroyo et 2011); a csapatjátékokban—labdarúgásban is-- alkalmazásra kerül annak figyelembevételével, hogy az interval jellegű terheléskor a savasodás-pulzusszám kapcsolat eltérhet az egyenletes iramú terhelések során tapasztaltaktól (Akubat et 2011, 2012; Rebelo et 2012;). A szívbetegek klinikai rehabilitációs célú edzésein is hasznát látják a TRIMP-pel jellemzett edzéseknek (Lellamo et 2011, 2012).

A szivfrekvencia variancia változása is szóbajövő, az edzettséget tükröző következmény (Apor et 2009). A maratonfutókon a TRIMP módszerrel monitorozott edzésperiódus végén mért alacsonyfrekvenciás (LF) oszcilláció jelezte a várható versenyeredményt (Manzi et 2009).


Akubat I, Patel E, Barrett S, Abt G: Methods for monitoring the training and match load and
their relationship to changes in fitness in professional youth soccer players. J Sports
Sci 2012 Aug 2.

Akubat I, Abt G: Intermittent exercise alters the heart rate-blood lactate relaionship used for
calculating the training impulse (TRIMP) in team sport players. J Scand Med Sport
2011; 14(3):249-53.

Apor P: Küszöbértékek haszna a klinikumban. Orv Hetil 2000 141. 2382-8.

Apor P: Terhelési „küszöbök” az egészségvédelemben, a rehabilitációban és a
versenysportban. Orvostovábbképző Szemle 2012, 19(2):74-7.

Apor P, Petrekanics M, Számadó J: A HRV-analyzisről a sportban és a klinikumban. Orv
Hetil 2009; 150(18):847-53

Banister EW, Calvert TW: Planning to future performance: implications for long term
training. Can J Appl Sport Sci 1980; 5:170-6.

Bannister EW: Modelling elite athletic performance. In: Physiological testing of elite athletes.
McDougall DJ, Wenger HA, Green HJ, Human Kinetics, Champaign.
Hayes PR, Quinn MD: A mathematical model for quantifying training. Eur J Appl
Physiol 2009; 106(6):839-47.

Jobson SA, Passfield L, Atkinson G, Barton G, Scarf P: The analysis and utilization of
cycling training data. Sports Med 2009; 39(10):833-44.

Lellamo F, Manzi V, Caminiti G et: Dose-response relationship of baroreflex sensitivity and
heart rate variability to individually-tailored exercise training in patients with heart
failure. Int J Cardiol 2011 Nov 9.

Lellamo F, Manzi V, Caminiti G et: Matched dose interval and continuous exercise training
induce similar cardiorespiratory and metabolic adaptations in patients with heart
failure. Int J Cardiol 2012 Jul 4.

Manzi V. Lellamo F, Impellizzeri F et: Relation between individualized training impulses and
performance in distance runners Med Sci Sports Exerc 2009; 41(11):2090-6.

(Manzi V, Castagna C, Padua E et: Dose-response relationship of automatic nervous system
responses to individualized training impulse in marathon runners. Am J Physiol Heart
Circ Physiol 2009; 296(6):H1733-40.

Rebelo A, Brito J, Seabra A et: A new tool to measure training load in soccer training and
match play. Int J Sports Med 2012; 33(4):297-304.

Rodriguez-Marroyo JA, Pernia R, Cejuela R et: Exercise intensity and load during different
races in youth and junior cyclists. J Strength Cond Res 2011; 25(2):511-9.

p.apor.md@gmail.com


Edzés és hypertonia, 2012

Az egyszeri terhelést is követi a vérnyomás átmeneti—néhány órás—csökkenése. Ennek okai a szimpatikus aktivitás centrálisan vezérelt csökkenése, a szimpatikus ingerület csökkent áttevődése az erek izmaira, és helyi értágító mechanizmusok érvényre jutása. Az izomból eredő afferensek elsődlegesek a baroreflex módosításában a nucleus tractus solitarius receptor változása révén, míg az izomerek tágulását a histamin H1 és H2 receptorok aktivációja eredményezi. Ezek időbeli lefolyásának jobb megismerése lehetőséggel kecsegtet a hypertónia és a diabetes mellitus eredményesebb kezelésére az edzés révén (Halliwill et 2010). Az egyszeri edzést követő vérnyomáscskkenés mértéke előrevetíti a sokhetes edzés hatására beálló vérnyomáscsökkenést—írták Liu és mtsai (2012), akik a nyolchetes, heti 3-4x félórás aerob program eredményeképpen 7 Hgmm-es átlagos vérnyomáscsökkenést észleltek. A tesztelés jelentőségét abban látják, hogy a non-responderek ilymódon kiszűrhetők. (Ismert ugyanis, hogy genetikai okokból a népesség mintegy egyötödének a vérnyomása nem csökken az edzésprogram során—de az edzés egyéb kedvező hatásai a rizikótényezőkre, a vegetatív szabályozásra, stb. náluk is bekövetkeznek—tehát nekik is érdemes a megfelelő testmozgást végezni.)
Pre-hypertóniás, első fokozatú hypertóniás és kezelt hypertóniás 2DM cukorbetegek fél évig heti 3 edzésen vettek részt. A BMI 0,6 egységgel, a testzsír 1,4%kal, a HbA1c 0,5%kal csökkent, az aerob kapacitásuk 2,9 ml/kg/percnyivel nőtt. A keringési biomarkerek nem változtak az inaktív kontrollokkal összevetve: az értágulás (FDM), E-selectin, P-selectin, ICAM, VCAM és a tPA nem különbözött. Az edzést végzők körében azonban korrelációkat találtak a rizikófaktorok és biomarkerek között: a P-selectin a BMI csökkenéssel és a megnőtt HDL-C-vel, az ICAM csökkenése a trigliceriddel, a HbA1c-vel és az inzulin érzékenység javulásával adott jelentős kapcsolatot. Azt gondolják, hogy az edzés-hatás a rizikófaktorok változásán keresztül érvényesül. A hypertóniások izomereiben az adenozin és a prostaglandin2 képződése kisebb mértékű, s ezt lendíti a normális mérték felé az aerob jellegű, 8 hetes edzés. Az izomszövet intersticiális folyadék és a vénás plazma elemzése utal erre (Hellsten et 2012).
Normotóniás cukorbetegek vérnyomását (126,8 Hgmm) és a carotis-femorális hullámsebességet nem csökkentette a féléves edzés, noha a fittség és az erő nőtt, a zsírtömeg csökkent. A kezelt, idős hypertóniások kombinált (aerob + rezisztencia) edzése fél év alatt az aerob kapacitást 7,2-ről 8,5 MET-re növelte, a vérnyomásuk 134-ről 128 Hgmmre (82-ről 77-re) csökkent, de a szív strukturájuk (echo-), a diasztolés és szisztolés funkcióik nem változtak. (Corrado et 2012). Az idősotthonban az önellátó fizikai funkciók szorgalmazása csökkentette a 77 éves körüli ápoltak vérnyomását (Park et 2012).
A rezisztens magasvérnyomás—amely legalább 3 gyógyszert szedve sem csökken 140/90 Hgmm alá—a 8-12 hetes aerob futóedzés hatására (tejsav 2 mmol/l alatt) 6/3 Hgmm-rel csökkent, az artériás compliance és a szívindex nem változott (Dimeo et 2012).
Az obezitás már a gyermekkorban is fokozott szimpatikotóniával jár. Ennek mechanizmusait, az „exercise pressor reflex” és a baroreflex kóros jelenléte megszüntethető a fizikai aktivitással (Diola et 2012).

Edzés hatása prehypertóniában

Magasabb vérnyomásértékek a serdülőkorban is előfordulnak nem is csekély gyakorisággal, néhány százalékban. A gyermek-és serdülőkorban az életkori vérnyomás-percentilisek figyelembe vételével soroljuk pre- vagy elsőfokú hypertónia kategóriákba a mért értékeket, míg fiatal felnőtt korban a 121-139/80-89 értékek között szokás prehypertóniáról beszélni. Ezek egyrésze csak az orvosi rendelőben észlelhető, otthon vagy az ABPM-en nem—de hogy ez a szimpatikus tónusfokozódás később kiterjed-e és tényleges hypertónia lesz belőle, még nincs kizárva. Emiatt a prehypertónia gyanúja esetében is kísérni kell a fiatalt, akár ismételt monitorozással és keresni kell a kardiovaszkuláris egyéb rizikó faktorokat (Lengyel et 2011, Riley és Bluhm 2012).
A sportorvosi szűrővizsgálatok alkalmával felmerülő gyanút az otthoni mérések olykor nem oszlatják el, hiszen a versenyzési engedélyezés a vizsgált személy érdeke, így inkább azonnal az ABPM-et vesszük igénybe.
A teendőket a nem-gyógyszeres beavatkozással kell kezdeni: a testsúly normalizálása, rendszeres és nagy volumenű fizikai aktivitás, csökkentett sóbevitel, a psychés állapot felmérése és szükség esetén psychológiai beavatkozás.

A prehypertenzió a kevésbé fitteken nagyobb valószínűséggel fordul hypertóniába: 2303 személy 7,8 éves követése során a 10 MET feletti aerob kapacitású férfiakhoz képest a kevésbé fittek 66-77 százalékkal nagyobb eséllyel váltak magas vérnyomásossá. A 8,5 MET feletti aerob kapacitás jelent evidens védelmet (Faselis et 2012).
A 39 éves, prehypertóniás nők 12 hetes étkezés-edzés programmja 10 Hgmm-es szisztolés nyomáscsökkenés mellett a szívfrekvencia-variabilitást is kedvezően változtatta (Sales et 2012).
Az edzésmódokról
Általában az aerob jellegű testmozgást, edzést javasoljuk az egészségvédelemre, fejlesztésre, és mérsékelt mennyiségű és intenzitású rezisztencia-edzést tanácsolunk. Ám akik hetente három vagy több alkalommal a fitnesz-teremben az izomerősítő gépeken edzenek, 28%kal kisebb eséllyel dyslipidémiások, 19%-kal kisebb eséllyel zavart a glukóz anyagcseréjük az erőedzést nem végzőkhöz képest. A hypertónia előfordulása tekintetében azonban nem láttak kedvező hatást (Churilla et 2012).
Az úszás kedvező szerepét sok-sok tapasztalat sugallja. Negyvenhárom, 60 év körüli prehypertóniás és egyhe hypertóniás férfi 12 hetes úszóedzése 131-ről 122 Hgmm-es átlagra csökkentette a szisztolés vérnyomást, 21%kal növelte a carotis compliance-t, javította az erek rugalmasságát és a baroreflexet (Nualnim et 2012).
Az elmúlt évtizedben az interval jellegű edzés a versenysportból átnyomult a (szívbeteg) rehabilitációba is. Az idős, hypertóniás férfiak vérnyomás értékei az edzést követő félórában egyforma mértékben csökkentek az azonos energiaigényű folyamatos és az interval edzést követően, a szívfrekvencia variabilitást és a baroreflexet az interval edzés nagyobb mértékben tolta a kedvező irányba (Lacombe 2011).
A nagyintenzitású interval edzés—a sportbeli tapasztalatok nyomán—az elmúlt másfél évtizedben a szívbetegek és a hypertóniások körében is kipróbálásra kerül. Az ¼-4 perces maximális terhelések és a passzív vagy kisintenzitású pihenők váltakozása sok közlemény szerint hatékonyabb, mint a szokványos egyenletes aerob terhelés. Így tűnik ez a hypertónia kezelésében is (Ciolac 2012). A nagyintenzitású interval edzés azonos mértékű hatású a rizikófaktorok csökkentése terén és hatásosabb az aerob kapacitás növelésében, mint ami az egyenletes aerob edzéssel elérhető. A túlélés vizsgálatához még rövid a megfigyelési idő, de ez az edzésfajta nem jár nagyobb veszéllyel, mint az 55-80 százalékos intenzitású terhelés (Kessler et 2012).

Az idézett közlemények:

Barone Gibbs B, Dobrosielski DA, Bonekamp S et: A randomized trial of exercise for blood
pressure reduction in type 2 diabetes: Effect on flow-mediated dilation and circulating
biomarkers of endothelial function. Atherosclerosis 2012 Aug 2.

Churilla JR, Magyari PM, Ford ES et: Muscular strengthening activity patterns and metabolic
health risk among US adults. J Diabetes 2012;4(1):77-84.

Ciolac EG: High-intensity interval training and hypertension: maximizing the benefits of
exercise? Am J Cadiovasc Dis 2012; 2(2): 102-10.

Corrado GN, Damatto RL, Matsubara BB et: Combined exercise training in asymptomatic
elderly with comtrolled hypertension: effects on functional capacity and cardiac
diastolic function Med Sci Monit 2012 Jul; 18(7):CR461-5.

Dimeo F, Pagonas N, Seivert F et: Aerobic exercise reduces blood pressure in resistant
hypertension. Hypertens. 2012 Sep¿ 60(3):653-8.

Diola K, Nassis GP, Vrabas IS: Blood pressure control at rest and during exercise in obese
chidren and adults. J. Obes. 2012: May 14.

Dobrosielski DA, Gibbs BB, Ouyang P. etc: Effect of exercise on blood pressure in type 2
diabetes: A randomized controlled trial. J. Gen Intern Med 2012 May 19.

Faselis C, Doumas M, Kokkinos JP et: Exercise capacity and progression from
prehypertension to hypertension. Hypertension 2012; 60(2):333-8.

Halliwill J, Buck TM, Lacewell AN, Romero SA: Post-exercise hypotension and sustained
post-exercise vasodilation: What happens after we exercise? Exper Physiol 2010 Aug
7

Hellsten Y, Jensen L, Thanning P et: Impaired formation of vasodilators in peripheral tissue
in essential hypertension is normalized by exercise training: role of adenosine and
prostacyclin. J. Hypertens. 2012 Aug 18.

Kessler HS, Sisson SB, Short KR: The potential for high-intensity interval training to reduce
cardiometabolic risk. Sports Med 2012; 42(6): 489-509.

Lacombe SP, Goodman JM, Liu S, Thomas SG: Inteval and continuous exercise elicit
equivalent postexercise hypotension in prehypertensive men, despite differences in
regulation. Appl Physiol Nutr Metab 2011; 36(6):881-91.

Lengyel Sz., Szántó I., Katona É. et: A fehérköpeny-hypertónia jelentősége serdülőkorban.
Hypertónia és Nephrologia 2011; 15(6):255-60.

Liu S, Goodman J, Nolan R et: Blood pressure responses to acute and chronic exercise are
related in prehypertension. Med Sci Sports Exercise 2012; 44(9):1644-52.

Nualnim N, Parkhurst K, Dhindsa M et: Effects of swimming training on blood pressure and
vascular function in adults >50 years of age. Am J Cardiol 2012 ; 109(7):1005-10.

Park YH, Chang H, Kim J, Kwak JS: Patient-tailored self-management intervention for older
adults with hypertension in a nursing home. J Clin Nutr 2012 Sep 1.

Riley M, Bluhm B: High blood pressure in children and adolescents. Am Fam Physician
2012; 85(7):693-700

Sales AR, Silva BM, Neves FJ et: Diet and exercise training reduce blood pressure and
improve autonmic modulation in women with prehypertension.Eur J Appl. Physiol
2012; 112(9):3369-78.

p.apor.md@gmail.com




Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!