Landmasser U. és mtsai: A HDL-koleszterin szint emelése a koleszterin-észter transzfer protein gátlásával: göröngyös út tanulságokkal, A dal-HEART program korai búcsúztatása

Közzététel: 2012. július 19.

Increasing high-density lipoprotein chléesterol by cholesteryl ester transfer protein inhibition: a rocky road and lessons learned? The early demise of the dal-HEART programme

Landmasser U. és mtsai
University Hospital Zurich, Raemistrasse 100, 8091 Zurich, Switzerland; E-mail: karlue@usz.uzh.ch
Eur. Heart J. 2012, 33, 1712.

A HDL-koleszterin (HDL-C) a „jó koleszterin”, oldatban tartja illetve kioldja az érfalból a koleszterint (ez a reverz koleszterin transzport), magas plazmaszintje a tapasztalás szerint véd az erek károsodása ellen. A Treating New Targets tanulmányban akkor is prognosztikus jelnek találták a HDL-C szintet, ha az LDL-C-t 70 mg% alá csökkentették statin kezeléssel.
A koleszterin-észter transzferáz protein (CETP) gátlása jelentősen megemeli a plazma HDL-C szintjét. A CPET-inhibitorok (-trapib-ok) közül a torcetrapib tizenötezer emberen jelentősen (72%-kal) megemelte a HDL-C szintet, ám a mortalitás és a morbiditás a csökkenés helyett nőtt, így megszakították a 3. fázisú tanulmányt. Így járt a dalcetrapibbal a dal-HEART tanulmány is 2012 májusában, amely szintén 15ezer személyen nem javította a klinikai kimenetelt. A torcetrapib megemelte az aldosteron szintet és a vérnyomást, az endotelin szintet, és csökkentette az endotél NO-szintetázt. Ám azok a betegek, akiknél a legmagasabb HDL-C emelkedést érték el, kardiovaszkulárisan egészségesebbé váltak: vagyis alapvetően mégiscsak jó lehet a CETP gátlás, ha mellékhatás nélkül megoldható. A dal-VESSEL és a dal-PLAQUE tanulmányok a mellékhatások hiányát igazolták, de ugyanakkor nem volt meggyőző az érekre kifejtendő kedvező hatás. A HDL-C 30százalékos emelkedése ellenére nem javult számottevően az endotél funkció, nem csökkent a plaque nagysága és a gyulladás sem.
A Merck által kifejlesztett anacetrapib, és a Lilly evacetrapibja nem csak a HDL-C-t növeli, hanem a kissűrűségű LDL-C-t, a lipoprotein-(a)-t és apo-B-t is csökkenti, méghozzá a statin kezeléshez hozzáadódóan is. Ezekhez klinikai kedvező kimenetel is társul.
A lehetséges magyarázat az, hogy a betegekből származó HDL-C különbözik az egészségesekétől. Különbözhet a HDL-C hatása az egyes kórképekben is: a koronária betegségben és a diabetesben a „HDL-C diszfunkcióját” észlelték. Ilyenkor nem tapasztalják a magas HDL-C szint kedvező hatását az érfunkciókra, a gyulladásra. A HDL-asszociált paraoxonáz-1 védi meg a HDL-C-t az oxidációtól, s talán ez az enzimfunkció működik rosszul ilyenkor.
Nem elég egy anyag koncentrációját mérni, a hatás biológiai jelzőit is kellene ismerni. Talán a dal-OUTCOME biobankjának post hoc elemzése segít ebben. A plaque képződés biológiájáról is többet kellene tudnunk.


Apor Péter dr.





Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!