Bernhard Schwaab, Annika Waldmann, Alexander Katalinic, Abdolhamid-Sheikhzadeh and Heiner Raspe: Coronaria betegek intézeti rehabilitációja versus gyógyszeres kezelés - prospektív, multicentrikus, kontrollált 12 hónapos utánkövetéses tanulmány

Közzététel: 2012. február 22.

In-patient cardiac rehabilitation versus medical care - a prospective multicentre controlled 12 months follow-up in patients with coronary heart disease
European Journal of Cardiovascular Prevention & Rehabilitation, 2011: 18(4) 581-586.

Coronaria betegek intézeti rehabilitációja versus gyógyszeres kezelés - prospektív, multicentrikus, kontrollált 12 hónapos utánkövetéses tanulmány annak bizonyítására, hogy melyik "beavatkozás" képes csökkenteni az elsődleges „composit” és másodlagos végpontok - összmortalitás, a myocardiális infarctus, revascularisatio és a hospitalisatio - előfordulási gyakoriságát.

Az adatok a multicentrikus, randomizált TeleGuard tanulmány 1474 betegétől származtak. Minden betegnél koronarográfia igazolta a koszorúér betegséget. (ACS-s, stabil angina-s, PCI-s vagy ACBG műtött betegek)
795 beteg került Rehabilitációs programba (53.9%) - ellenőrzött tréningen vettek részt, étkezési tanácsadásban, életmód változtatási programban, pszichoszociális intervencióban, étkezési és munkavégzésre vonatkozó tanácsadásban részesültek.
679 beteg (46.1%) optimalizált szekunder prevenciós gyógyszerelésre (Gyógyszeres Csoport) beállítva ment haza.

A rehabilitációt a koronarográfiát követő 14 napon belül elkezdték, - 3-4 hétig tartott.

Kizáró ok csupán a biztosítás vagy a beteg beleegyezésének hiánya volt.

Eredmények:
- A rehabilitáción részt vevők idősebbek voltak (64 vs. 62 év, p<0.001), coronaria betegségük kiterjedtebb volt (51% vs. 37%, p<0.001, gyakrabban fordult elő szívelégtelenség (64 vs 40%, p<0.001), STEMI (59 vs. 52%, p=.0.14) és veseelégtelenség (10 vs. 7%, p=0.036). A nemek, a perifériás érbetegség , a diabetes, a HT előfordulási gyakorisága és a szocioökonomikus státusz hasonló volt a két csoportban
- A rehabilitáción lévő betegeknél a béta-blockoló (88 vs 75%, p<0.001) és az ACE-inhibitor (81 vs. 70%, p<0.001) alkalmazása gyakoribb volt, alacsonyabb volt az LDL-szint (102 vs 122 mg/dl, p<0.001) és a nem-dohányzók (44 vs 39%, p<0.001)aránya. A sztatinok és a thr. antiaggregációs szerek alkalmazásában nem volt különbség.
Az elsődleges kombinált végpont előfordulási gyakorisága a Rehab. Csoportban 32.6 %, a Gyógyszeres csoportban 38.7% (p=0.014, abszolút rizikó csökkenés 0.0615, a relatív rizikó csökkenés 16%, a "number needed to treat" 17 volt.
A MI (1.8 vs 3.8% p=0.015, NNT 49) és a hospitalizáció (31.8 vs 38 % p=0.013, NNT 17) előfordulási gyakorisága csökkent a Rehab. Csoportban.
Multivariációs analízisben az elsődleges végpont szignifikánsan kedvezőbb volt a Rehab. Csoportban (OR 0.729, 95% CI 0.585-0.909, p=0.005) a relatív rizikó csökkenés 27% - nak bizonyult.
Következtetés: Bár a rehabilitációs csoport "betegebb" volt a beválogatáskor,- az ő eredményeik javultak kifejezettebben a 12 hónap alatt.
A rehabilitáció, mint evidencia főleg meta-analíziseken alapul. Ezek a felmérések azonban nem napjainkban készültek (Oldridge, O'Connor, Clark), - ugyan sok beteget felöleltek, de az akkori terápia és a mai evidenciák nem teljesen fedik egymást, ezért az eredmények nem vetíthetők ki a mára.
A gyógyszerek alkalmazásában lévő különbség csak egyik magyarázata lehet a két csoport közötti különbségnek. Az alacsonyabb koleszterin szint elérését az étkezési szokások megváltozása okozhatja. A dohányzásról leszokás is könnyebben megy csoportos foglalkozás keretében.
A rehabilitációs tevékenység az elsődleges végpontok előfordulási gyakoriságát szignifikánsan csökkentette, az abszolút rizikó a 12 hónap alatt 6.2 %-ot csökkent, a "number needed to treat " végpontok csökkenése pedig azt mutatja, hogy a kardiológiai rehabilitáció előnye az első évben meglehetősen magas.
Lehetséges, hogy az eredményeket az is befolyásolta („kétvariációs” próba), hogy a Rehab. csoportban több ACBG műtött, a Gyógyszeres csoportban pedig több PCI -n átesett beteg volt.
A STEMI független negatív kimenetelt jósló paraméter volt - és gyakrabban fordult elő a Rehab. csoportban
Multivariációs analysis is igazolta, hogy a kardiológiai rehabilitáció kedvező hatással van az elsődleges végpontokra, de ezek a tanulmányok alulértékelik az életmódváltozás és a non-farmakológiai kezelés jelentőségét.
A kardiovaszkuláris rehabilitáció folyamata nincs standardizálva: intézeti vagy ambuláns legyen-e?, - 3-4 hét vs 12-16 hét, tréning-alapú vagy "kiegészítő" tanácsadás legyen-e? Az egyik rehabilitációs rezsim eredménye óvatosan hasonlítható össze egy másik rezsimmel.
Ez a tanulmány azt sugallja, hogy a kardiológiai rehabilitáció - 14 nappal az akut esemény után kezdve,- 3-4 hétig folytatva - szignifikáns javulást eredményez a klinikai végpontok tekintetében. Az eredményességet fokozza a gyors revaszkularizáció és a megfelelően alkalmazott "evidence based" gyógyszeres terápia alkalmazása.
Kellően felépített, randomizált tanulmányra lenne szükség a rehabilitáció valós hasznának megítélésére, mivel a nem-randomizált tanulmányok eltúlozhatják az intervenció által nyert hasznot.


Dr. Stef Györgyi






Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!