A szívbetegek aerob folyamatos vagy interval-edzése. Áttekintés

Közzététel: 2018. március 22.

Aerobic interval vs continuous training in patients with coronary artery disease or heart failure: an updated systematic review and meta-analysis with a focus on secondary outcomes
Parryn N,
Beulque R, Cornelissen V: Sports Med 2018 March. doi:10.1007/s40279-018-0885-5.

A témát az 2017 márciusáig megjelent 24 meta-analízis feldolgozásával tekintették át. Az 1080, átlagban 60 év körüli betegek az interval-jellegű edzéssel 1,40 ml/kg.perc-nyivel nagyobb VO2maximumot értek el – a koronária betegek 1,25, a szívelégtelenek 1,46 ml/perc.kg-mal nagyobbat, mint a folyamatos terhelésű edzéssel. Az első ventilációs küszöb és a maximális pulzusszám emelkedett nagyobb mértékben az interval edzést végzőkön. A rizikófaktorok, az életminőség egyformán javultak.

Az edzés-alapú rehabilitáció sarokkő a szívbetegek rehabilitációjában, a koronária betegek halálozását 26%kal csökkenti. Egy ml/kg.perc aerob kapacitás javulás 15 százalékkal növeli a túlélés esélyét. A hagyományos edzésmód a tartós, egyenletes iramú/intenzitású, 30-60 perces terhelés heti háromszor, 12 héten át. A nagyobb intenzitás nagyobb választ kelt – ezért vezették be az interval edzést az ezredforduló táján Norvégiában. A meta-analízisek bizonyítják, hogy az interval-edzés 1,04-2,14 ml/kg.percnyivel nagyobb aerob kapacitás-növekményt vált ki a szívbetegeken, rövidebb edzésidő alatt. Ez utóbbi faktor fontosabb, ha az edzőhelyet egymás utáni csoportok használják.

Ez az áttekintés a VO2max mellett a pulzusmaximum, az oxygénpulzus, a ventilációs küszöb (első küszöb), az OUES (Oxigen Uptake Efficiency Slope), a VE/VO2 slope, a pulzusnyugvás, a testtömeg, a vérnyomás, a lipidstatus, a szívműködés-mutató ejekciós frakció, az érfunkció, az életminőség alakulására is kitér. A 2592 tanulmányból 24 illetve 28at ítéltek alkalmasnak az elsődleges és a másodlagos eredmények elemzésére.

Az 1080 beteg fele interval, fele folyamatos edzést végzett, a kimaradás 0-48%, átlagban 12,4%. Koruk 60 körüli, a NYHA stádium 2 körüli. A heti 2-6 – átlagban 3 edzést az interval során a csúcs-pulzusszám 90-95 százalékával, az egyenletes terheléssel 60-75%ával végezték, ami a pulzustartalékkal kifejezve 75-95% illetve 60-85%. Tizenkét tanulmány mutatta, hogy energia felhasználás tekintetében azonosak voltak a folyamatos és az interval edzések.

Az aerob kapacitás fejlődése tekintetében az interval edzés a hatásosabb 1,40 ml/kg.perccel, a koronáriabetegek 1,25, a csökkent ejekciós frakciójú betegek 1,46 ml/kg.percnyit javultak. Az izokalorikus edzést végzők az interval edzéssel 2,08 ml/kg.percnyivel nagyobb javulást értek el. A maximális pulzusszám növelése mellett a verővolumen is nő, amit a nagyobb oxigén pulzus jelez.

A másodlagos mutatók közül a ventilációs küszöb 0,88 ml/kg.perc-cel nagyobb emelkedését váltotta ki az interval edzés, a maximális pulzusszám 3,78-cal lett nagyobb mint a folyamatos edzéssel elért növekmény. Az ejekciós frakciót az interval edzés növelte nagyobb mértékben, az artéria-funkciót (FMD-t) hasonlóképen. A 2,27%os FMD növekedés jelentős, mivel 1%nyi javulás a kardiovaszkuláris események 13 százalékos csökkenésével jár. Az életminőséget oly sokféle módon jellemezték, hogy statisztika nem készíthető. Egy közlemény tesz említést 3 órán belüli kardiális balesetről, ezenkívül említettek egy syncopet, egy pánikrohamot, egy halálesetet ami nem az edzés kapcsán történt. Az edzés módjai –bicikli, gyaloglás-futás – hasonló fejlődést hoznak. Az elért magasabb aerob kapacitás a követő néhány vizsgálat szerint fél évekig megmaradhat (ha az életmód erre hangsúlyt fektet).

Apor Péter dr.




Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!