Franklin B A, Levie CJ. és mtsai: Edzésen alapuló kardiális rehabilitáció a kardiorespiratorikus fittség növelésére: hatása a betegek érdekében

Közzététel: 2017. április 24.

Exercise-based cardiac rehabilitation and improvements in cardiorespiratory fitness: implications regarding patients benefit
Franklin B A, Levie CJ. és mtsai, Mayo Clin Proc 2013;88(5)431-7.

A kardiovaszkuláris betegségekre költött összeg megháromszorozódott két évtized során—ennek csökkentését az olcsó és hatásos rehabilitáció is szolgálhatja. Az elsődleges megelőzés a hagyományos és a nem-tradicionális rizikófaktorok (psyche, légszennyezés, tartós gyulladás, dyslipidémia, magas vérnyomás, diabetes, obezitás, ülő életvitel, dohányzás) elkerülése az alap: primordiális prevenció. A szubklinikus betegségek (bal kamra diszfunkció, karotisz stenózis, koronária meszesedés, endotél dysfunkció, autonom dysfunkció, aritmia, sérülékeny plakk, trombózis hajlam, szívizom ischémia) vagy az első klinikai történés (angina, infarktus, szívelégtelenség, PAD, stroke) elkerülésére az elsődleges prevenció, esemény bekövetkezése után a másodlagos prevenció a teendő. Az epidemiológia tanúsítja, hogy az alacsony fittségűek 2-5szörös eséllyel halnak meg vagy jelentkezik náluk „esemény”, mint a magas fittségűeken. A Martin és mtsai által jegyzett dolgozatban egy MET-nyivel megnőtt fittség 22%os halálozás csökkenéssel járt az egész csoportra vonatkozóan. Vanhees és mtsai (1994), Kavanagh és mtsai (2002, 2003) munkáiban 12 ezer feletti személy direkt, biciklizés során mért aerob kapacitása jelezte a várható halálozást 6,1 illetve 7,9 év során: 3,7 MET a nőkön, 4,3 MET a férfiakon a választóvonal a prognózisban. Kavanagh et 2008ban 6959, szíveseményen átesett férfin egyéves gyaloglás program hatásosságát vizsgálta 9 éves esemény-bekövetkezéssel: a heti minden 1 mérföldnyi növekedés 20 %kal csökkentette a kardiovaszkuláris mortalitást. Mások a hatperces gyaloglástávnál találtak hasonlót. Már 0,7 ml/kg.perc aerob kapacitásnövekedés is 11%os betegség előfordulás csökkenéssel járt (O’Connor et 2009). Hatszáz koronária-betegen a 12 hét alatt elért minden 1 MET-nyi javulás 28%kal csökkentette a halálozást (Feuerstadt et 2007). Egy táblázatban összegezett kilenc 1 METnyi javulásonként.

Az edzés hatása nem csak a hagyományos rizikótényezők mérséklése, hanem azon kívül a fibrinolyzis fokozása, a vérviszkozitás javítása, a thrombózis-hajlam csökkentése, az NO termelés fokozása, a koronária átáramlás javítása, a mitokondriumok kapacitásnövelése, a vagus tónus erősítése, a szívfrekvencia-variabilitás fokozása, a metabolikusan aktív izomtömeg megnövelése, psychológiai előnyök…

A javasolt fizikai aktivitás több legyen, mint a „mindenkinek ajánlott” heti legalább 5x 30 perc aerob plusz két rezisztencia-edzés minden nagy izomcsoporttal—ez kb. ezer Kalóriát jelent. A nyugalmi pulzust legalább 21-30 ütéssel emelje meg. (Referens: „ha tünet nem korlátoz, a 170 mínusz életkor plusz 25 ütésnyi sáv; tünet hiányában ennél is kissé feljebb mehetünk”.) A Borg-féle tízfokú RPE 3 körüli értéke a „könnyű” felső határa, az 5-6-os szubjektív nehézségérzet fölé nem kell menni a rehabilitációs aktivitások során. Utóbbi „küszüböt” az is jelzi, ha már csak 2-3 szavas szakaszokban tudunk beszélgetni: „talk test”.) A tanulmányok azt is hangsúlyozzák, hogy az 1500-zal szemben a 2200 Kalóriányi heti mozgás nagyobb előnyöket hoz, ami 5-6 ezer Kalóriáig tovább fokozódik (5-6 órányi intenzív mozgás—aki erre képes) de utána nincs további előny (hátrány sem!).

Újabban a nagyintenzitású interval edzéssel rövidíthető az edzésidő, veszélyfokozódás nélkül. Az excentrikus edzés, a vibráció, egésztest elektromos stimuláció a nagyon gyengéknek, és a fitness-világban használt eszközök széles skálája segítheti a rehabilitációt.

Apor Péter dr.




Vissza a Referátumok oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!