A szanatóriumok és a kardiológiai rehabilitáció kérdése

Közzététel: 2009. augusztus 12.

OEP kimutatás szerint az akut myocardiális infarktust túlélt betegek csak 30 %-a vesz részt szervezett formában zömmel intézeti történő kardiológiai rehabilitációs programokban.

Ennek egyik oka a betegek ódzkodása, hogy az akut ellátás után több hetes rehabilitációs kezelésben részesüljenek. Másik oka, hogy az akut ellátást végző orvosok és szakemberek nem küldik kellő számban a betegeket rehabilitációra, vagyis nem győzik meg a betegeket a rehabilitáció jelentőségéről, hasznáról.

A jövőben hangsúlyozottan az akut kardiológiai ellátást nyújtó osztályok és a háziorvosok felelősségévé kell tenni, hogy az akut esemény után a betegek kardiológiai rehabilitációra kerüljenek, ahol a szekunder prevenciós eljárásokat egyértelműen megismerhetik és ezt utána egy életen át gyakorolhatják.

2008-as adatok szerint jelenleg Magyarországon a szanatórium jellegű intézeteket is beleértve 33 kardiológiai rehabilitációs osztály működik, közel 1500 ággyal.

Véleményünk szerint ez a kapacitás részben elégséges a közepes és magas rizikójú szívbetegek korai rehabilitációjának indítására, de az ambuláns rehabilitációt nyújtó szolgáltatók számát fokozatosan növelni kell. Ehhez szakembereket és finanszírozást kell biztosítani.

Kétségtelen, hogy a rehabilitációs ágyak számát tekintve azokban a régiókban, ahol a nagy intézmények helyezkednek el, mint Balatonfüred, Sopron, Deszk stb., ott a lakosságra vetített rehabilitációs ágyszám magas. Ezt a regionális problémát feloldani látszik az a tény, hogy ezek az országos intézetek (Sopron, Balatonfüred) más megyékből is nagy számban vesznek fel betegeket rehabilitációra.

Ez a gyakorlat mérsékli az országos területi egyenetlenséget (interregionalitás) de a jövőben ezt az egyenetlenséget a járóbeteg formában végzett ambulanciák számával lehetne kiegyenlíteni.

A szanatóriumi helyeken működő országos intézetek betegforgalmukat tekintve kb. 50%-ban látnak el az akut esemény után 2 típusú rehabilitációra érkező betegeket.

Ezen kívül a jelenlegi beutalási rendszer szerint megadott indikációk alapján a krónikus szívbetegeknek is lehetőségük van intézeti formában történő rehabilitációs ellátásra.

Az éves statisztikák azt mutatják, hogy ezen intézetekbe kerülő betegek valamennyien szívbetegek; korábban vagy szívinfarktust szenvedtek el, vagy valamilyen szívműtétben, koronária intervencióban (CABG, PCI, PM impl., ICD impl.) részesültek vagy vitiumosok, kardiomiopátiások, vagy több rizikófaktorral (hyypertonia, obesitas, hypercholesterinaemia, diab. mell. ) bíró koronáriabetegek.

Több éves megfigyeléseink alapján ezen utóbbi betegcsoportokban az évenként, kétévenként ismételt rehabilitációs kúra javítja a betegek életminőségét, csökkenti a betegek panaszait, lassítja az arteriosclerosis progresszióját és csökkenti a kardiovaszkuláris mortalitást.

Sokéves tapasztalat alapján úgy jellemezhetjük ezen szívbetegeket, hogy egyre idősebbek, egyre többféle betegségük van (polymorbiditás) és egyre elesettebbek.

A szanatórium definíciója közismert. „Az a fekvőbeteg- gyógyintézet, amely más egészségügyi intézményben kivizsgált, illetőleg előzőleg már gyógykezelt beteg számára gyógyszeres, pszichoterápiás eljárás, természetes gyógytényező, illetve ezek együttes alkalmazásával nyújt fekvőbeteg ellátást.”

A gyógyhelyen szanatóriumokban történő ellátás nem kontraindikálja, hogy ezeken a helyeken magas színvonalú kardiológiai rehabilitációs tevékenység történjen. Ezek az intézetek az országos átlagtól kiemelkedően felkészültek mind személyi mind tárgyi feltételekben (min.standardok), hogy színvonalas és a szívbetegek gyógyulása érdekében hasznos tevékenységet végezzenek. Ez nem lehet hátrány a progresszivitási szint vagy a finanszírozás elbírálásánál.

Üdvözlettel:

Prof. Dr. Veress Gábor
MKRT Elnöke

Balatonfüred, 2009. augusztus 10.




Vissza a Hírek oldalra


Kövessen minket a Facebookon!


Kérjük, adója 1%-ával támogassa társaságunkat!